Volt Békés megyei lelkészt vádolnak hűtlen kezeléssel

A dr. Mázor Róbert vezette bírói tanács előtt megtartott előkészítő ülésen dr. B. Nagy Barbara ügyész ismertette a vádiratot. Eszerint az elsőrendű vádlott egy Békés megyei település egyházközségének lelkipásztora volt, az ő kezében összpontosultak az egyházközséghez tartozó idősek otthonának pénzügyei is.

A teljesség igénye nélkül ebben időszakban a lelkész szerződéseket kötött a másodrendű vádlott vállalkozásaival rendezvényszervezési, felújítási és karbantartási feladatok ellátására, azonban a vádirat szerint a tényleges munkát nem, vagy részben végezték el a vállalkozások munkatársai. Az elsőrendű vádlott valótlan tartalmú teljesítési igazolásokat állított ki, melyek alapján másodrendű vádlott benyújtotta az ügyészség álláspontja alapján valótlan tartalmú számláit az egyházközség felé. A gazdasági területen dolgozó harmadrendű vádlott a valótlan számlákat könyvelésébe befogadta, annak kiegyenlítését ellenjegyezte.

Árnyalja a képet, hogy a másodrendű vádlott, az egyházközség templománál számos pluszmunkát is elvégzett, a teljesség igénye nélkül a templomsisak, a templomkert vagy parókia esetében, amiért nem kapott nagyobb összeget.

A vádirat kitért arra is, hogy a lelkipásztor – a negyedrendű vádlott közreműködésével – „papíron” társadalmi dolgozóként foglalkoztatott több olyan személyt – köztük a feleségét, az ötödrendű vádlottat, valamint a hatodrendű vádlottakat -, akik ténylegesen nem vagy a vádirat szerint keveset tevékenykedtek a szeretetotthonban, azonban ezért a feladatukért pénzt vettek fel. A vádlottak később elmondták, végeztek munkát az érintettek.

A vádirat szerint az elsőrendű vádlott az egyházközség képviseletében eljárva vásárolt egy személygépkocsit, mely megvételéhez az egyházi belső normák által előírt presbitériumi felhatalmazással nem rendelkezett. A vásárlást követően azt magáncélra használta, a tankolásokat és több magáncélú éttermi étkezést is az egyházközség bankkártyájáról egyenlített ki. Az egyházközség tulajdonában lévő lakásból elköltözésekor több ingóságot is magával vitt anélkül, hogy elszámolt volna velük.

A vádirat alapján az egyházközség több központi költségvetési finanszírozású pályázatot is nyert, melyek pályázati céljainak megvalósítására nem történt meg. Így valótlan tartalmú számlák alapján lettek kifizetve támogatási összegek a vádirat szerint. Az elsőrendű vádlott ezzel a magatartásával a központi költségvetésnek 67,2 millió forint vagyoni hátrányt okozott.

Az ügyészség egyebek mellett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel és folytatólagosan jelentős értékben, bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett sikkasztással, illetve költségvetési csalással is vádolja az elsőrendű vádlottat. Rá az előkészítő ülésen tett beismerő vallomása esetére hat év börtönt, a másodrendű vádlott esetében öt, a harmad- és negyedrendű vádlott esetében kettő-kettő év börtönt kért. Az ötödrendű vádlott esetében két év szabadságvesztést kezdeményezett öt évre felfüggesztve, a hatodrendű vádlottak esetében pénzbüntetés volt az indítvány.

Az elsőrendű vádlott nem vallotta magát bűnösnek.

– Nem kárt okoztunk, hanem éppen az ellenkezőjét tettük, amit minden objektív körülmény alátámaszt – hangsúlyozta az egykori lelkész. A másodrendű vádlott kiemelte, sem az egyházközségnek, sem másnak nem okozott kárt, sőt többet teljesített annál, mint amit kifizettek. Később várhatóan mindketten írásban kiegészítik majd korábbi vallomásukat.

A harmadrendű vádlott részletesen vallott, ő sem tartja magát bűnösnek és tételesen ismertette ellenérveit, ami az egyházi működésbe is betekintést engedett. Nyomatékosította, folyamatosan zajlottak munkák az épületekben, ahogy azt is elmondta, nem volt ellenjegyzési joga. A negyedrendű vádlott ugyancsak ártatlannak vallotta magát, és több dokumentumot és fényképet is becsatolt ennek alátámasztására.