2023.02.22. 18:04
Együtt könnyebb: ásványvízzel koccintottak a születésnapon az anonim alkoholisták
„Sziasztok! Olivér vagyok, alkoholista”, majd erre jött rögtön válaszként az, hogy: „Szia, Olivér!” – így kezdődött hétfőn Békéscsabán az anonim alkoholistákat tömörítő Együtt könnyebb csoport első születésnapját ünneplő, bemutatkozó és nyitott gyűlése. Azok, akik részt vettek a programon, immár megtették legalább az első lépést a teljes kijózanodás felé. Az ülésen elhangzott keresztneveket – azért, hogy senki se legyen felismerhető – a cikkben megváltoztattuk.
Volt, aki azt mondta, hogy a csoportban szerez bátorságot a fejlődéshez, megtalálta a reményt, amit elvesztett /Illusztráció/
Forrás: shutterstock.com
– 1988 napja nem ittam – mondta mosolygósan a Törökszentmiklósról érkezett és egyébként a szolnoki csoportba járó Klaudia, aki saját magát makacsnak és önfejűnek írta le. Tizenévesen ivott először alkoholt és rögtön rá is fordult. Olyan családba született, ahol megtanulta használni a piát, ha öröm volt, azért, ha bánat, azért került elő rendszeresen. Napi egy-másfél liter vodka volt nála a csúcs, neki a vodka jött be a leginkább, mert az ütött a legjobban.
– Rengeteg szörnyűséget tettem és éltem át az évek alatt – folytatta a fiatal nő, aki szerint már középiskolásként is alkoholista volt. Remegett a keze, nem tudott a füzetbe írni, míg meg nem ivott szünetben egy vörösboros kólát. Noha utána ment az írás, figyelni nem tudott. Mindent használt, drogokat is, csak, hogy pusztítsa saját magát: 18 évesen 35 kilogramm volt a 165 centiméteres magasságához. Elvesztette munkahelyét, a családból is kitagadták, mert nem tudott viselkedni.
– Szerencsére a házamat nem tudtam elinni, mert jelzálog volt rajta, és a törlesztőt rögtön levonták – ecsetelte Klaudia, hozzátéve, ugyanakkor mindent eladott a lakásból, például a spalettákat is az ablakról. Kölcsönöket kért, de nem szívesen adtak neki. Aztán egyszer, amikor benne volt egy liter vodka, önként bement a kórházba, elvonóra, mert tisztában volt azzal, hogy alkoholista. De nem tudta abbahagyni. Amikor kijött, szintén vett piát, viszont azt kihányta az ágyra.
– Ekkor kattant át bennem valami – magyarázta, hogy többször nem is vett magához alkoholt. Elkezdett járni az anonim alkoholistákat tömörítő klubba: míg korábban a Torkolat kocsmában ivott, most a Torkolat csoportban józanodik. Született egy kislánya, aki most 4,5 éves, mint viccesen fogalmazott, tőle is sokat tanul, fejben egyidősek. Dolgozik, közel van a Jóistenhez, mivel egy templomban takarít; illetve tanul is. Emellett barátai lettek, akikre számíthat a bajban.
A kevermesi származású András, aki 29 éve jár anonim alkoholistákat tömörítő közösségekbe, azt mondta, hogy sokfelé járt az országban. Többször volt kórházban az alkoholizmusa miatt, azonban csak időszakosan tudtak neki segíteni, mindig újra inni kezdett, nem találta meg a végső megoldást, közben majdnem hajléktalan is lett. Aztán véletlenül hallott egy csoportról, ahova el lehet menni. Így kötött ki a fővárosban Kőbányán, onnantól pedig megváltozott az élete.
A hétfői programon többen is beszámoltak arról, hogy mióta nem nyúltak alkoholhoz: Móni 186, Berni 190, Zsolt 274, Imre pedig 3997 napnál tartott akkor. Volt olyan, aki először vett részt gyűlésen: Gyuszi szerénykedett is, hogy ő nem jár egyelőre ilyen sok napnál. Meglepték ugyanakkor rögtön egy ajándékkal, jelezve, számítanak rá máskor is. Zárásként, az egyéves születésnap apropóján ünnepeltek az anonim alkoholisták: szénsavas és mentes ásványvízzel.
Be kell ismerni, hogy tehetetlenek
Gizi felolvasott egy könyvből, miszerint azoknak, akik képtelenek az őszintéségre, minimális az esélyük a gyógyulásra. A félmegoldások semmire sem jók. Ismertette az anonim alkoholisták tizenkét lépését. Ezek közül az első állomás az, hogy beismerik, tehetetlenek az alkohollal szemben, hogy az életük irányíthatatlanná vált. A lényeg az, hogy hajlandók fejlődni.
Szabina azt hangsúlyozta: egy alkoholistának csak egy alkoholista tud segíteni. A békéscsabai, Együtt könnyebb csoport történetét pedig Magdi ismertette: egy évvel ezelőtt négyen alapították. Segítettek benne az addiktológia munkatársai, a doktorok is ajánlották a csoportot. Úgy véli, mindenki fejlődött a maga módján, és kiemelte: várnak minden józanodni, felépülni vágyót.
Iván kiemelte, megéri elmenni a gyűlésekre, és hogy minden eset más. Zárszóként Patrik azt mondta: a csoportban szerez bátorságot a fejlődéshez, itt találta meg a reményt, amit elvesztett. Békéscsabán hétfőnként 17 órától a Gyóni Géza utca 8-10., csütörtökönként 16.30 órától pedig a Kazinczy utcában, a tűzoltósággal szemben tartanak gyűléseket az anonim alkoholisták.
