Határjárást szervezett a Békési Kisgazdakör

Mint azt korábban megírtuk, a szokás vélhetően valamikor a középkorban Erdélyből indulhatott. Az egyházi jelentőségű eseményen összegyűlt a település apraja-nagyja, egyházi énekeket énekelve járták körül a határt, és fohászkodtak a teremtőhöz azért, hogy a természeti csapások kerüljék el a terményeket. Ennek a mai napig él a hozadéka, hiszen az áldást most is beemelik a határjárásba. A tradíciónak emellett más szerepe is volt, hiszen az adott helység elöljárói bejárták a település határát, és megvizsgálták az ott található jellegzetes tereptárgyakat, fákat, csatornákat, köveket, majd ezt évente megismételték, megnézték, nem történt-e elbirtoklás.

– Napjainkban autókkal „elrohanunk” a növényi táblák mellett, egy-egy ilyen eseményen ugyanakkor lehetőség nyílik arra, hogy megnézzük a növényi kultúrákat, és egyebek mellett lovas kocsikkal bejárjuk a határt – fogalmazott. Mint elmondta, megállapíthatták, hogy a vetések állapota, akár a kalászosokat, akár a kapásokat tekintve az évszaknak megfelelően jó. Persze az agráriumban dolgozók várják az esőt, hiszen arra mindig nagy szükség van.

A határjárás részeként Dicső Melinda református lelkész és katolikus részről Ágoston atya is áldást kért a földekre. A csapat megállt a volt ludadi iskolánál, ahol Hégely László mezőgazdasági mérnök-tanár, illetve később Balogh Béla mezőgazdasági vállalkozó is elemezte a helyzetet, az aktualitásokat. 

A Szegedi Kis István Református Iskola 2.b osztálya szintén részt vett a határjáráson, a gyerekek és a szülők egyaránt élvezték a lovas kocsikázást, a résztvevőkkel együtt megtekintettek egy rögtönzött gépbemutatót és megnézték a jószágállományt is. A határjárást segítette a Gál Ferenc Egyetem békési szakképző iskolája, míg a menet biztonságos közlekedésére a helyi polgárőrség ügyelt.