A gyulai cukrászat történetét mutatják be - galériával

„Emlékeznek még a Szikes Fagylaltozó gombóconként 50 filléres, majd 1 forintos vanília és citrom fagylaltjára? Vagy a Borek Fagyizó újdonságnak számító gyümölcs fagylaltjára? Erre a kérdésre korosztályom tagjai még igennel válaszolnak. Abdula bácsi mesébe illő ízvilágú fagyijára viszont már csak néhány idősebb gyulai emlékezik. A Városház utcai Berényi Cukrászdát, a mai Béke sugárúti egykori Lindenberger Cukrászdát is már csak elbeszélésekből ismerhetjük. Kevesen vannak azok is, akik a Nefelejcs (Sári) Cukrászdában ittak habos kávét, beszélgettek és együtt nevettek a kedves és vidám Sárikával, akinek neve beíródott a városi cukrászda történetébe. És persze ott volt, van és lesz az előkelő hölgy, a Százéves (Reinhardt) Cukrászda, ami maga a cukrásztörténelem…” – ezekkel a mondatokkal köszönti a 208 oldalas, számtalan régi és új fotóval illusztrált album előszavában az olvasókat Durkó Károly, a Gyulai Évszázadok Alapítvány elnöke, a kötet egyik szerzője. 

A kedd délutáni könyvbemutatón Dézsi János, a könyvtár beszélgetést vezető igazgatójának kérdésére Durkó Károly elmondta, a kötet ötlete egy dr. Görgényi Ernővel, Gyula polgármesterével folytatott beszélgetés során merült fel.

– A Százéves cukrászdáról, annak megújulásáról beszélgettünk. Ekkor kérdezte meg, hogy nincs-e kedvünk könyvet készíteni a nagy múltú cukrászdáról – tette hozzá. – Egy-két nap türelmet kértünk, meghánytuk-vetettük a dolgot a szerzőtársaimmal, és végül azt javasoltuk, hogy az egész gyulai cukrásztörténetet öleljük fel. Voltak már előzmények, ismertük Balogh Dorottyát, a Békés Vármegyei Levéltár igazgatóhelyettesét, aki feldolgozta a Százéves cukrászda történetét, Székely Árpádnak is voltak már a témában kutatásai. Úgy éreztük, hogy nem lehetetlen a feladat, több év ráment erre a munkára, és hogy ha korábbi forrásaink és anyagaink nincsenek, akkor nehezebb dolgunk lett volna.

Az album a Gyula régen és ma könyvsorozat tizenhetedik kötete, ezt megelőzően a helyi zsidóság történetét dolgozták fel.

Dézsi János ezzel kapcsolatos felvetésére Székely Árpád elmondta, a két könyvet nehéz összehasonlítani, olyan mintha az almát és a körtét kellene összevetni. 

– A gyulai zsidóság történetét feldolgozó könyv tudományosabb munka volt, egészen más jellegű kutatást kellett végezni – fogalmazott. – A gyulai cukrászatról szóló könyv esetében picit egyszerűbb dolgunk volt, hiszen sok cukrásznak és cukrászattal foglalkozó szakembernek éltek, élnek a leszármazottai. A gyerekek, unokák, dédunokák rengeteget segítettek abban, hogy sok anyag, ami bekerült a könyvbe eljusson hozzánk.

Ennek kapcsán kiemelte, sokkal több anyag gyűlt össze, és ami kimaradt, abból lehet, hogy készítenek egy második kötetet. Úgy vélekedett, Gyulának olyan részét tárták fel, amelyre szerinte szinte mindenki kíváncsi, hiszen mindenki volt gyerek, mindenki volt fiatal, és járt cukrászdába.

Balogh Dorottya elmondta, már korábban is foglalkozott a helyi cukrászat történetével, és amikor megkapta a felkérést, hogy vegyen részt a kötet munkáiban, annak örömmel tett annak eleget.