Skótszoknyát húzva játszadoztak a százkilós kövekkel az erős emberek – galériával

Békés vármegyét két sportoló is képviselte a jeles viadalon; a csárdaszállási Kónya Gergő, aki az idei erős emberek országos bajnokságának győztese, illetve a gyulai Lovász Imre, aki többszörös erőemelő bajnok. A versenyre a sportolók az eddig elért eredményeik alapján kaptak meghívást a nemzetközi és a hazai szövetségtől.

– Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a szövetség immár harmadik alkalommal hívott meg Sziklaemelő Világkupára. Egyszer Norvégiában, kétszer pedig idehaza vehettem részt világversenyen – mondta Kónya Gergő. Lovász Imre hozzátette, ő a verseny előtt két héttel kapott meghívást, így nem sok ideje maradt felkészülni, de örömmel fogadta el a lehetőséget. 

Szoknyát húztak, a skótduda is előkerült

A verseny, rangjának megfelelően, rendkívül nehéz és hosszú volt; öt embert próbáló feladattal kellett megküzdeniük a 35 fokos melegben. A megmérettetés a régi tradíciók mentén folyt, skótszoknyát kellett viselni, a magyar skótdudás, Kéri György hangulatfokozó játéka kísérte a rendezvényt. A verseny főbírája az amerikai Francis Brebner volt, aki az IHGF (International Highland Games Federation – Nemzetközi Felföldi Játékok Szövetsége) elnöke, a Felföldi Játékok profi világbajnoka.

Sziklát nyomták, Dinnie kövekkel terpesztettek

– Az első próba a látványos sziklanyomás volt; egy száz kilogramm tömegű sziklát kellett a földről felemelve fej fölé kinyomni egy perc alatt minél többször. Mindketten két-két ismétlésig jutottunk, a középmezőnyben végeztünk. Ezt követte a Dinnie kövek cipelése, ami egy speciális versenyszám, Skóciából, az 1860-as évekből ered. Két óriási gránit szikláról van szó, melyek Aberdeenshire hírességei. A kisebb 144 kilogrammos, a nagyobb pedig 188 kilós, együtt 332 kilót nyomnak. Vaskarikát szereltek rájuk annak idején, hogy ellensúlyként szolgálhassanak a Potarch-híd állványozásakor. Donald Dinnie, a kőfaragó fia, korának szupersztárja arról híresült el, hogy átcipelte mindkét követ a hídon, hat méteres távon. Az 1860-ban véghez vitt mutatvány száz évig páratlan maradt, aztán néhányan felemelték, elcipelték a köveket – részletezte Kónya Gergő és Lovász Imre, akiknek a versenyen két, az eredeteivel megegyező méretű követ kellett a vaskarika fogantyúkkal cipelni 15 méteres távon. A kövek az eredetiek pontos replikái voltak, csak kisebb súlyúak, 117 és 150 kilósak. 

– A gyakorlat a koffercipeléshez hasonlítható, de sokkal nehezebb, hiszen asszimetrikus terhelés éri a testet. Rendkívül nehéz lépni a kövekkel, és stabilan tartani azokat – mondta Kónya Gergő, aki 10 méterig jutott, amivel a mezőny második felében végzett. Lovász Imre teljesítette a 15 méteres távot, így ő a mezőny első felében zárta ezt a feladatot.

A harmadik versenyszám az egyszerűnek tűnő, de nem könnyű sziklapakolás volt. Négy sziklát helyeztek el 122 centis állványok előtt, a versenyzőknek azokat kellett minél gyorsabban felrakodni az állványra. A feladat nehézsége, hogy a természetes kövek mindegyike más-más térfogatú, formájú, súlyú. 

– Minden követ más technikával kell megfogni, és felemelni. A versenyzőknek ezt fel kell ismernie és azonnal lereagálnia, hogy jó időt fussanak. Nekem ez az egyik favorit számom, most is gyors voltam. Dinamikusan felpakoltam a négy követ, sikerült megnyernem a számot – sorolta Kónya Gergő. Lovász Imre kisebb technikai hibát vétett. Az első követ csak többszöri nekifutásra tudta felrakni, így az időeredménye alapján a mezőny második felében végzett.

A versenyzőknek a negyedik feladatban Dinnie köveket kellett megtartaniuk terpeszben állva. Az egyik kő a testük mögött, a másik a testük előtt helyezkedett el, így kellett felemelni és tartani azokat, ameddig csak bírták. 

– Szeretem ezt a feladatot, tavaly nagy küzdelemben sikerült is megnyernem, és a legjobb időt tartanom. Erre törekedtem most is, eredményesen. Utolsóként következtem, így már tudtam, mennyi a „kötelező”. A bíró 35 másodpercnél jelzett, hogy átvettem a vezetést, ekkor le is tettem a köveket. Sikerült a számgyőzelem – árulta el Kónya Gergő. Lovász Imre hozzátette, 25 másodperces időt ért el, ami a mezőny első felébe sorolta ebben a feladatban.

Sziklát nyomták, Dinnie kövekkel terpesztettek az erős emberek

A záró feladat a klasszikus kőgolyó emelés volt, aminek részeként három golyót kellett átdobni egy 122 centis állványon. Az első golyó 150, a második 160, a harmadik pedig 170 kilós volt. 

– Ugyanezzel a felállással már találkoztunk a május 1-jei országos bajnokságon, ahol 18 másodperces idővel tudtam végezni, megnyertem a versenyszámot. Most is úgy álltam oda, mint májusban; meg kell nyernem. Sajnos nem sikerült. Az első golyó többször kicsúszott a kezemből, és háromszor újra kellett kezdenem az emelést. Ezzel rengeteg idő elment, csak 30 másodperc alatt végeztem. A csúszás a végén sajnos sokba került – összegezte Gergő. Lovász Imre hozzáfűzte, neki az egyik kedvenc gyakorlata a golyóemelés, 200 kilósnál nehezebbet is emelt már, így a mostaniak sem jelentettek neki nagy kihívást. Mindössze 24 másodperc alatt fejezte be a gyakorlatot, a mezőny elején végzett. 

Leszögezték, hogy az eredményhirdetés rendkívül izgalmas volt, nagyon szorosan követték egymást a versenyzők. Lovász Imre az előkelő 5. helyen végzett, Kónya Gergőnek pedig a 4. helyet sikerült megszereznie.

– Mindössze fél pont választott el a dobogótól. Ha a kőgolyóemelés úgy sikerül, ahogy terveztem, felállhattam volna a dobogó harmadik fokára. Ez kicsit bánt, de ha jövőre is lesz alkalmam versenyezni, akkor bebizonyítom, hogy ott a helyem a dobogón – értékelt Kónya Gergő.

– Úgy vágtam neki a versenynek, hogy ha a mezőny első felében végzek, tökéletesen elégedett leszek az eredményemmel. Ez sikerült, az 5. hely nagy öröm életem első sziklaemelő viadalán. Bízom abban, hogy lesz még lehetőségem skót szoknyába bújva köveket emelni – tette hozzá Lovász Imre.