Úgy köszönt le, hogy marad: vendégünk Tóth Zoltánné

– Nem mondhatom, hogy nyugdíjba vonulok, ugyanis már több éve nyugdíjasként irányítom a Békés vármegyei Vöröskeresztet – mondta. – Sokgyermekes családban nőttem fel, 14 éves korom óta dolgozom, úgy éreztem, eljött az ideje, hogy átadjam a stafétabotot. Ugyanakkor nem köszönök el, nem is tudnék, ezer szállal kötődöm ide, a Vöröskereszt az életem szerves részét képezi.

Tóth Zoltánné kitért arra, a véradások szervezésétől a rászorultak más módokon való segítéséig, az elsősegélynyújtás fontosságának megismertetéséig nagyon sokat dolgoztak a kollégáival, az önkéntesekkel, a támogatókkal, mert ez egy igazi csapatmunka. Ha pár életet is megmentett, nem dolgozott hiába.