Először vízilabdázott a röplabdázó Gergácz Olga

A szombathelyi születésű Gergácz Olga viszonylag későn, 10 éves korában kezdett el röplabdázni. A labdát előtte inkább a vízben használta, ám mivel a legtöbb osztálytársa röplabdázott, egy ízben lement egy edzésre, ahol valami azonnal rabul ejtette.

Tóthné Szőke Csilla szerettette meg vele a sportágat, aztán Magyarósi Andrea, Bedőcs Gergely és Széll Dániel kezei alatt pallérozódott Szombathelyen, ahonnan Balatonfüredre került Fésüs Irénhez. Akkor már lehetett tudni, hogy fényes jövő áll előtte, de vajon mikor vált ez világossá?

– Ez akkor történt, amikor Szombathelynek volt extraligás csapata – mesélte a Békéscsabai RSE honlapján. – Kimentünk megnézni egy meccset, és akkor mondta az edzőm, hogy meghívást kaptam az U14-es válogatottba. Először fel sem fogtam, hogy ez mit jelent, aztán amikor részt vettem az első edzőtáborban, akkor realizáltam, hogy ebből több is lehet, mint délutáni időtöltés, és komolyabban is szeretnék ezzel foglalkozni. Így is ugyanúgy tudtam mellette tanulni, de már amikor elsősként vízilabdáztam, akkor is heti öt edzésem volt, úgyhogy nem volt újdonság, hogy több edzést kellett vállalni. Illetve az sem fordult elő soha, hogy nem mentem edzésre, mert valami más dolgom volt, mert azt vallom, hogy ha valamit csinálok, azt csináljam normálisan. 

Hamarosan jön az érettségi, ami után szeretne továbbtanulni. Jelenleg a közgazdasági irány vonzza. A röplabdában szeretne hasznos tagja lenni az utánpótlásnak, majd az Extraligában, valamint a válogatottban is egyre több lehetőségre pályázik.

Fiatalon már két költözésen is túl van, hamar önállósodnia kellett.

– Annyira nem volt nehéz – beszélt a váltásokról –, Füreden szinte az egész csapat ott lakott a kollégiumban, tudtam segítséget kérni és Szombathelyről a szüleim is két óra alatt ott tudtak lenni, ha kellett. Amikor Békéscsabára jöttem, az már egyszerűbb volt, rutinosabb vagyok a kollégista életben.

A Viharsarokban a beilleszkedéssel sem volt gondja, a játékosok többségével már töltött együtt időt a korosztályos válogatottaknál. Elmondása szerint az iskolában is mindenki segítőkész, a város is nagyon tetszik neki.

– Ha reggel is van edzés, akkor 6, fél 7 körül szoktam kelni. Fél 8-tól edzünk 60-75 percet, aztán 10-re megyek iskolába, ahol általában négy órám van. Aztán amikor visszaérek, akkor pihenek, nézek egy filmet, és tanulok is. Este héttől edzünk megint, ami 9-ig tart.

Tizenhét éves és tudja, hogy jelenleg a türelemre kell koncentrálnia:

– Maximalista vagyok, és ha valami nem sikerül egyből, akkor gyorsan felkapom a vizet. Mióta itt vagyok a játékom gyorsaságában tudtam fejlődni, köszönhetően annak is, hogy egy ideig a felnőtt csapattal edzhettem. Hála Istennek, az NB I.-ben is sok játéklehetőséget kapok – mondta. – Amikor először szóltak, hogy a felnőtthöz mehetek meccsre, nagyon meglepődtem, mert csak két hete lehettem itt. Amikor pedig pályára léptem, az elképesztő élmény volt! A MEVZA-meccsen is rengeteg szurkoló volt, amihez nem nagyon voltam hozzászokva, és az is jó érzés volt, hogy Tóth Gábor is megbízott bennem – idézte fel Olga, aki azt is elárulta, hogy sportágon belül Szakmáry Grétára és Melissa Vargasra néz fel, az egyetemes sportvilágban pedig Michael Jordan a példaképe.