Az újragyártott aranyérem

A remek szereplés egyik letéteményese a nagyszerű formában játszó, a pályán és pályán kívül egyaránt vezérszerepet betöltő Palotai Károly volt. Nem véletlenül töltötte be a csapatkapitányi pozíciót az olimpiai válogatottban a Békéscsabán született, s 20 éves koráig a városban élő, sportoló futballista.

Következett tehát a döntő! De nem Palotainak. Az utolsó edzésen, a szabadrúgások gyakorlása során ugyanis sérülést szenvedett...

A magyar csapat végül – „szellemi vezére” nélkül, addigi legnehezebb mérkőzésén – 2–1-re nyert Csehszlovákia ellen, s olimpiai bajnok lett! Palotai helyett Novák Dezső állhatott a dobogó tetejére, s hogy az öröm mellett a fájdalom még nagyobb legyen: az akkori szabályok szerint csupán a döntőn szereplő játékosok kaphattak aranyérmet.

„Szerencsére a fájdalmamat mások is átérezték – fogalmazott később Palotai Károly. – Csapatom, a Győri ETO, valamint a Magyar Olimpiai Bizottság közreműködésével a szurkolók összeadták a pénzt, és a NOB engedélyével megcsináltatták az aranyérem másolatát. Jóval az olimpia után egy bensőséges ünnepség keretében vehettem át. Így még szebben csillog az enyém, hiszen a közönség, a csapat, a szurkolók szeretete is benne van…”