2024.07.21. 07:08
Az edzői hiba a dobogóba került
A Szöulban (1988) rendezett olimpián valójában a várakozásoknak megfelelően alakult minden a súlyemelők 100 kg-os versenyében. Az előzetes latolgatások alapján Bökfi János a 21 indulóból a 4-6. helyre volt várható.
Az éremhez – a papírforma szerint – mindennek „nagyon együtt kellett volna lennie”… És még így is… Jó taktikával sikerülhetett volna a dobogó…
A győztest, a szovjet Kuznyecovot megközelíteni sem tudták vetélytársai 425 kg-os összteljesítménnyel „mindent vitt”. A második, román Vlad valamivel 402,5 kg-mal zárt, míg a harmadik, az NSZK-beli Immesberger 395 kg-ot produkált. Bár Bökfi szakításban sikeresebb volt, mint a német (180 kg, a 175 ellenében), ám Immesberger jóval jobb lökőnek számított.
Bökfinek mindkét fogásnemben két érvényes kísérlete volt, szakításban a 182,5 kg nem sikerült, míg lökésben 220 kg-ra ment rá, de ez már nem jött össze.
Ma már egyértelműen kijelenthető: nagy szakmai hiba volt Bökfinek a kockázatos 220 kg-ra mennie, hiszen köztudott volt, hogy Immesberger soha nem teljesített többet 220-nál (Szöulban sem). Vagyis elég lett volna Bökfi Jánosnak a már számtalanszor teljesített 217,5 kg-ot bevállalni, és ez éppen elég lett volna a német legyőzéséhez, másként: a bronzérem megszerzéséhez.
Így a Füzesgyarmaton született békéscsabai sportoló 392,5 kg-os összteljesítménnyel (180 + 212,5 kg), a 4. helyen végzett. Nem mintha ezért szégyenkeznie kellene: ezzel is a csabai súlyemelősport valaha volt legjobb eredményét produkálta, s ez idáig is az egyetlen olimpiai helyezését érte el.
