„És én akkor tudtam, hogy meg tudom csinálni”

A kisgyermekkorában Kamuton élő békéscsabai tornásznő felkészülésében az olimpia előtti években akadtak gondok, viszont a kvalifikációs világbajnokságon, majd a válogató versenyeken kiemelkedően teljesített. Atlantában a hibátlan, magas szinten bemutatott gerendagyakorlata nem véletlenül váltott ki hatalmas elismerést a közönségből. Nem rajta múlt, hogy nem jutottak a legjobb 6 közé a magyarok, mely csapatnak egyedülálló módon négy csabai is a tagja volt: Ildikó mellett Ónodi Heni, Nyeste és Varga Adrienn. Ildikó így emlékezett az olimpiára: 

– Iszonyúan fájt a jobb kezem Atlantában – később derült ki, hogy sok korábbi gyulladás miatt idegbénulás lépett fel (az olimpia után meg is kellett operálni). Gerendán és korláton indultam. Képtelen voltam a fogásra, márpedig felemás korláton a fogóerő nem hátrány… A bemelegítésnél háromszor egymás után lezúgtam, Lukács Józsi bácsi nem tudta, mennyire fáj a kezem, azt mondta, rutinos vagyok, a versenyen megcsinálom majd a gyakorlatomat. A tartalék Óvári Eszter elindult volna helyettem, de nem engedtem. Nem azért dolgoztam évekig, hogy most visszalépjek, feleltem neki. A versenyen összeszorítottam a fogam, és tényleg megcsináltam. Ez olyan erőt adott, hogy a gerendán szinte röpködtem. Ekkor értettem meg, és éreztem át azt, amit kisgyerekkorunk óta mindig mondtak az edzőink: úgy állj oda a szerhez, hogy biztos vagy benne, meg tudod csinálni a gyakorlatod. És én akkor, Atlantában, a gerendán állva tudtam, éreztem, hogy meg tudom csinálni…” Sz. Cs.