Dániában találta meg szerencséjét a vegyészből lett fizikus

— A Belvárosi gimiben érettségiztem 2001-ben, német-angol nyelvtagozaton, majd a szegedi egyetem vegyész szakán diplomáztam 2007 januárjában. Folytatni szerettem volna a képzést az intézmény doktori iskolájában, de erre sajnos nem volt lehetőségem. Végül a Richter gyógyszergyár dorogi telepén helyezkedtem el minőségbiztosítási ellenőrként. Itt együtt dolgoztam a legjobb cimborámmal, korábbi egyetemi csoporttársammal, Dávid Tamással.

Tamás ugyancsak szeretett volna PhD-zni. El is ment egy interjúra, németországi ösztöndíj reményében. Ott azt mondták neki, hogy az angol nyelvtudása nem elégséges, de kapott egy nyomtatványt egy dán Marie Curie ösztöndíjról, ami esetleg érdekelheti. Tamás megmutatta nekem ezt a tájékoztatót, mondván, „ha Németországba nem volt elég az angolom, akkor valószínűleg Dániába sem lesz” — beszélt a dán vonal kezdeteiről hősünk. Mint mondta, jelentkezett az ösztöndíjra, majd el is felejtette az egészet.

— Körülbelül két hónap múlva kaptam egy telefonhívást a későbbi főnökömtől, érdekelne-e egy koppenhágai interjú a pozícióra. A repjegyet megvették nekem, ami nagy segítség volt. Az interjú idején egy retúrjegy Koppenhágába több volt, mint az egy havi fizum. A beszélgetés jól sikerült, felajánlották a helyet, mielőbbi kezdéssel. Ez még éppen a három hónapos Richteres próbaidő lejárta előtt történt, így nem okozott gondot a kilépés — mesélt a kezdetekről Balogh Zoltán. Elmondta, 2007. június 3-án érkezett meg Dániába, azóta ott él és dolgozik.

— Az első munkám egy olajtársaság által finanszírozott projekt volt a Koppenhágai Egyetemen (KU) nanogeokémiai tanszékén. Arra próbáltunk megoldást találni, miként lehetne a tengeri olajkitermelés hatékonyságát növelni. Érdekes téma, nagy kihívás. Az elég hamar kiderült számomra, hogy a fizika valójában jobban érdekel, mint a kémia, így az eredeti projektem is megváltozott, labormunka helyett elektronmikroszkópokkal kezdtem foglalkozni. A szerződésem 2010 júniusában járt le, ezután a dán műszaki egyetem eletronmikroszkóp-központjában helyezkedtem el. Először csak 6 hónapra szerződtettek, heti 3 nap munkával, ez később egy év teljes munkaidőre, majd korlátlan szerződésre változott. Három mikroszkópért vagyok felelős, emellett egy kicsit tanítok is — beszélt szakmai előmeneteléről a békéscsabai fiatalember.

Ottléte alatt a dánok mentalitását is bőséggel megtapasztalta. Mint mondta, a skandináv ország lakosai segítőkészek, de zárkózottabbak, mint a magyarok.

— Eddig még nem tapasztaltam olyat, hogy egy hosszú pénteki nap után elhívják egymást sörözni vagy lazítani. Az is igaz, hogy náluk a barátság valóban hosszú időre szól. Viszont ha meglátnak egy turistát térképpel a kezében, odamennek és megkérdezik, tudnak-e segíteni. Véletlenszerű programot szervezni velük majdnem lehetetlen, általában 2-3 hétre előre tele van a naptáruk. Nagyon precízek, csendben követik a szabályokat, nem hőzöngenek, ha például hosszú a sor a boltban vagy a buszmegállóban. A korrupció mértéke alacsony, olyan nincs, hogy mondjuk hamarabb kapsz időpontot, olcsóbban jutsz be a fogorvoshoz, mert a munkatársad felesége éppen az illetékes szakember. Az ügyintézés ugyanakkor Dániában is nehézkes, sokszor nehéz kitalálni, pontosan kihez is kellene fordulni bizonyos ügyekben.

Hiányzik a család és persze a magyar konyha is

Zolitól megtudtuk, a dán lakosság döntő többsége nagyon jól beszél angolul. Ennek a legfőbb oka az, hogy a filmeket nem nagyon szinkronizálják. A dán konyha nekem annyira nem ízlik, kevesebb fűszert használnak, viszont a hal mindig nagyon friss. A nemzeti tömény, a „snaps” krumpliból készül, jellegzetes íze van.

Koppenhága lakossága 1,1 millió, de sokkal kevesebbnek tűnik. Rengetegen járnak kerékpárral szinte egész évben, profin kiépített bicikliutak szelik át az egész várost. Autót venni nagyon drága, 100 százalék feletti adó van rajtuk.

— Dániában nagyon sokan sportolnak, és egészséges ételeket esznek. Egy példa: az anyuka a gyerkőcnek nem csokit, csipszet ad filmnézéshez, hanem répát és uborkát. Talán ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy már nem ez az első év, mikor a statisztikák szerint a dánok a világ legboldogabb emberei.

Persze nem minden fenékig tejfel külhonban sem: — A családom, az otthoni barátok nagyon hiányoznak. Tejföl, túró, kolbász, túrórudi, kifli, zsemle, kalács mind-mind olyan dolog, amit „otthoni” minőségben nem sikerült találnom.