Mérlegen az NB III-as Orosháza FC együttese

A tavasszal még NB II-es, és a nyáron teljesen átalakult  Orosháza FC a Közép csoportban húsz pontot szerzett, és ezzel a kilencedik helyen áll.

A bajnokság első szakaszában az Orosháza FC hatszor győzött, két döntetlent ért el, és nyolc vereséggel zárt. Az együttes szerepléséről a csapat kispadjára a nyáron visszatért Kvasznovszky József edzővel beszélgettünk.

— Milyen tervekkel vágtak neki az új szezonnak?
— Elöljáróban azzal kezdeném, hogy amikor a nyáron átvettem a csapatot, mindössze három igazolt felnőtt játékosunk volt. Az NB II-ből történt kiesés után jelentősen csökkent a csapat költségvetése, így annak is örülnünk kellett, hogy a harmadosztályban elindulhatott az orosházi együttes. Az első edzésen az ifikkel együtt talán tízen lehettünk. Aztán szép lassan egyre bővült a keret, jöttek a próbajátékosok, de volt olyan is, aki csak a bajnoki rajt előtti napokban csatlakozott. A terv az volt, hogy a sok új labdarúgóból alakítsunk ki egy olyan együttest, amelynek esélye lesz az NB III-as tagság megőrzésére.         

— Aztán elérkezett a bajnoki nyitány, amelyen a Soroksár ellen bravúros győzelmet arattak. Mint később kiderült egyedül csak Önök tudták legyőzni az őszi listavezetőt, amelyben többek között a volt válogatott Lisztes Krisztián, és jó néhány egykori NB I-es labdarúgó szerepel?   
— Ezen a mérkőzésen a fiúk miután a harmadik percben megszereztük a vezetést, óriási elszántsággal küzdöttek, Bordás Dániel kapus bravúrok sorát mutatta be, de a 82. percben egyenlítettek a fővárosiak. A találkozó 91. percében azonban Makra szabadrúgása után, a csupa szív Szabó Norbert fejelt a vendégek hálójába, ezzel a góllal nyertünk.      

— Hogyan sikerült az együttes számára a bajnoki folytatás?
— A következő fordulóban Szekszárdon kikaptunk, majd jött a több légióssal és NB I-es labdarúgóval megerősített Videoton II. csapata. Ezen a mérkőzésen nyújtotta a legjobb teljesítményt a csapat, magabiztosan 3—0-ra győztünk. A negyedik fordulóban Baján gyengén teljesítettünk, és vereséget szenvedtünk, ráadásul az utolsó percben Makrát kiállították. Ezután jött a megyei rangadó, amelyen a Mátrai stadionban 2—1-re kikaptunk a Gyulától. A következő fordulóban Dabasra látogattunk, ahol két játékosunkat kiállították, de nagyon jól küzdöttünk, és eltudtuk hozni a három pontot.

Ezután két hazai meccs következett. A Dunaharaszti ellen nem tudtunk nyerni, egy pontot szereztünk, a Monor ellen viszont küzdeni tudásból jelesre vizsgázott a csapat, 2—0-ról fordítottunk 3—2-re. Közben Bordás Dániel kapus megsérült, így a fiatal Könyves László kapott lehetőséget. Az ESMTK elleni idegenbeli döntetlen után itthon beleszaladtunk egy 5—1-es vereségbe a Rákosmenti elleni találkozón. Maglódon már ismét Bordás kapus védett, itt még győzni tudtunk, ám a Szeged ellen az utolsó percben kapott góllal szenvedtünk vereséget, és ez megtörte a csapatot. Sérülések, eltiltások miatt a hajrában már csak néhány cserével tudtunk kiállni.

Szinte az egész szezonban hiányzott sérülés miatt Huszár, a hajrában Albert és Szabó B. bajlódott sérüléssel. Komlón a sereghajtót még legyőztük egy góllal, de ezután nem tudtunk több pontot gyűjteni. Itthon a Bölcske vert meg bennünket, majd a Bp. Honvéd fiataljai ellen az első percben nem kaptunk meg egy 11-est, és végül kikaptunk, miként az őszi bajnok Soroksártól is. Összességében elmondhatom, ha jobban összpontosítunk három-hat ponttal többet gyűjthettünk volna az ősz folyamán.                       

— Egyénileg kik nyújtották a legjobb teljesítményt?
— Sérüléséig Bordás Dániel kapus dicsérhető, valamint a védelemből a rutinos, Makra Zsolt, Szabó Norbert és Tóth Imre. A többiek h