Csabai kapus őrzi az angol élvonalbeli csapat hálóját

— Ki figyelt fel rád a Honvédnál? — kérdeztük a tehetséges kapust.
— A Honvédhoz Hrutka János segítségével kerültem, aki az akkori akadémiai vezetőkkel jóban volt és szerette volna kikérni a véleményüket rólam. A vezetőknek megtetszettem és pár hónap után megegyeztek a Békéscsabával, én pedig tizenhárom évesen felköltözhettem Pestre.
 
— Hogyan kerültél ki a Stoke Cityhez?
— A Stoke City megfigyelője egy szlovák—magyar U16-os válogatott meccs után keresett meg, mert éppen U16-os kapust kerestek. Egy hét próbajátékon vettem részt a kinti akadémián és egyből hívták Hrutka Jánost, valamint a szüleimet is azzal, hogy nagyon szeretnének leigazolni. Anyukámmal még kiutaztam később egy hétre, hogy ő is láthassa, hová is kerülnék. Neki is nagyon tetszett az akadémia és a hely is, úgyhogy az ő beleegyezésével sikerült kikerülnöm.
 
— Fiatalon egy teljesen más kultúrába csöppentél, hogyan ment a beilleszkedés?
— Két hét után már iskolába jártam, ahol egy tanév alatt le kellett vizsgáznom minden tantárgyból, szóval nem volt sok időm átállni. Itthon nyolc évig végig kitűnő voltam, s ez nagy előnyt jelentett. Volt olyan történelem órám, hogy én magyaráztam mindenkinek a második világháborúról, mert én már otthon tanultam.

— Milyen jelentős különbségeket tapasztaltál a magyar és az angol edzésmódszerben, illetve a körülményekben?
— El kellett kezdenem angolul beszélni, ami nem ment olyan nehezen, mint gondoltam. Edzés terén sokkal gyorsabb, keményebb minden, mint otthon. Az edzéseken is ki kellett hozni a maximumot, nem csak a meccsen. Minden nap adva van az edzésterv, ami igazodik a mérkőzésekhez. Ha másnap nincs meccs, akkor kondicionáló foglalkozáson veszünk részt, ha van, a pontrúgásokat gyakoroljuk. Sokat segít a Catapult-technológia, ami mini GPS-adókból áll, s ezeket a játékosok minden edzésen és meccsen viselik. Segítségével látják, hogy ki mennyit és milyen tempóban futott, és eközben mennyi volt a pulzusuk. Eleinte minden tréning után nagyon elfáradtam, de idővel hozzászoktam. Óriási különbség, hogy szinte csak füvön edzünk, amit minden nyáron újra gyeptégláznak.

— Angliában nagy hangsúlyt fektetnek a fizikai képzésre, úgy tudom, hogy rád is rövid időn belül több kiló izmot „raktak” fel.
— Mióta kint élek, tizenöt kilóval vagyok nehezebb és nem azért, mert meghíztam! Míg otthon sosem voltam edzőteremben, itt a gyerekek tízéves koruktól minden játékos heti legalább kétszer kondizik, mindenkinek saját egyéni programja van attól függően, hogy milyen területeken kell erősödnie. Évekkel el voltam maradva, de a kiváló szaktudással rendelkező, sporttudományra szakosodott edzők nagyon sokat segítettek.

— Mik az erényeid és miben kell még fejlődnöd?
— A méretem sokat segít a beadásoknál és az egy-egy elleni szituációkban is. Szerencsére a százkilencvenhét centim ellenére is leérek a lapos labdákra. A kommunikációs készségeim a pályán kívül nagyon jók, de a pályán teljesen másmilyen hangnemben kell beszélnem, ezért ebben van mit fejlődnöm.
 
— A tavasz végén lejár a szerződésed a klubnál, de nehezen tudom elképzelni, hogy ne kapjál — ha nem a Stoke-nál, akkor más angol csapatban — profi szerződést.
— Nagyon pozitív vagyok, hiszen sokat dicsértek az edzők, de az akadémia és az első csapat igazgatója is nagyon elégedett a teljesítményemmel. Egy profi klubnál sosem lehet tudni, hogy mi lesz. Szerencsére kaptam ajánlatot más Premier League-es csapattól is, de szeretnek itt maradni. A menedzserem kapcsolatban áll más klubbal is, de egyelőre ennél többet nem mondhatok.

— Az idei szezonban melyik mérkőzéseken nyújtottál kiemelkedőt, akár az U18-ban, akár az U21-ben?
— Életem legjobb formáját futom és sok nagyon jó meccsem volt. Az U21-es FA-kupában a Sheffield United ellen a huszadik perctől emberhátrányban voltunk és kihúztuk a rendes játékidőt 0—0-ra. A hosszabbításban egy védő megsérült és harminc percig kilenc emberrel játszottunk. Büntetőkre került a sor, ahol kettőt is kivédtem és továbbjutottunk.
 
— Úgy tűnik, hogy egyelőre a profi futballra tetted fel az életedet, ugyanakkor soha nem volt problémád a tanulással sem. Mi a terved ezen a vonalon?
— Angliában nagyon megtetszett a sporttudomány, vagyis a táplálkozási tanácsadás, az anatómia, a kondicionálás. A játékvezetői vizsgán már megvan és az UEFA Level 2-es edzői tanfolyamot is befejeztem, szóval a tanulás is a focival lesz kapcsolatos. Itt a Keele Egyetemen végezhetnék kurzusokat a foci mellett.

— Mikor láthatunk itthon a korosztályos válogatottban?
— Márciusra kaptam két meghívót az U18-as válogatottba. Mindig óriási élmény a magyar címerrel a szívemen játszani és nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy egy párszor már gondoltak rám a csapatnál. Óriási vágyam, hogy a felnőtt csapatban is játszhassak majd egyszer, de ahhoz meg sokat kell fejlődnöm.