Öt perc

Nagyjából öt percet késnek itt-ott a parkolóautomatákban beállított órák. Lehet erre legyinteni, szerintem igenis valós problémáról van szó. Ha egy átlagos díjat veszek figyelembe, azaz azt, hogy 300 forintba kerül egyórányi parkolás, akkor abból nem nagy matematikai feladvány megállapítani azt, hogy öt perc 25 forintot kóstál. Az összegből persze éppen egy kifli vagy egy zsemle jön csak ki. De miért kell fizetni azért, amiért egyébként nem kellene?

Ha az autós nem elég szemfüles, mindezt észre sem veszi egyébként. Én is csak egy véletlen folytán lettem rá figyelmes. Fél 1-kor parkoltam le, fél 1-től 1 óráig akartam parkolójegyet váltani. Ekkor derült ki, hogy az óra még egyáltalán nem mutat fél 1-et. Így kénytelen voltam 30 helyett 35 percre tikettet venni. Ami ugyan nem a világ vége, de ha nem vagyok körültekintő és csak 30 percre váltok jegyet, akkor az 1 óráig fennmaradó öt percben akár meg is büntethetett volna az ellenőr. A bírság pedig vélhetően nem egy kifli vagy zsemle ára lett volna.

Mennyivel korrektebb és kedvesebb lenne, ha a parkolóautomaták órái nem öt percet késnének, hanem sietnének, ha már a készülékeknél más időszámítás uralkodik. Mert azt már megszoktam, hogy bizonyos helyeken máshogy járnak az órák, hiszen nincs olyan rendezvény – a csekély kivételtől eltekintve –, amely pontosan, időben kezdődik el. És egy dolog van, amit ki nem állhatok és nem értek, ez pedig a késés. Én igyekszem mindig pontos lenni, a megbeszélt időpont előtt pár perccel korábban érkezni. Mert akkor legalább van időm elmajszolni azt az egy kiflit vagy zsemlét.