Orient

Az emberek többségében él az óhatatlan vágy, hogy eljusson egy-egy kedves könyv- vagy filmélménye helyszínére. Néhány héttel ezelőtt Balatonfüreden magunk is láthattuk, hogy mennyien fotózkodnak a Bujtor Istvánt ábrázoló szobor előtt, majd teszik közé a fényképeket egy-egy, a színészhez kapcsolódó filmből származó idézettel a Facebookon. Emellett külön csapat alakult, amely a Balatonnál körüljárja az Ötvös Csöpi filmekből ismert helyeket.

S ha már Bujtor Istvánt említettük, akiknek lehetőségük nyílik rá, sokan keresik fel a Bud Spencer-Terence Hill filmek helyszíneit is.

Emlékszem, gyerekkoromban mennyire szerettem volna eljutni az indián regényeknek otthont adó területekre, abban a hitben, hogy ott még mindig a szeplőtelen hősök küzdenek a gazemberekkel, és persze a végeredmény nem lehet kétséges.

Ezek a vágyak pedig nem vesznek el korral, hiszen vasárnap is minden korosztályból voltak a békéscsabai vasútállomáson, hogy lássák az Orient Expresszt. A legtöbben először valószínűleg Agatha Christie krimijében olvastunk a legendás vonatról, majd dokumentumfilmekből tudtunk meg még többet róla. Az expressz az utazás ára miatt azonban mindig elérhetetlen és egy kicsit rejtélyes is maradt. Így ilyenkor kicsit eljátszunk a gondolattal, hogy ugyan a vasúti kocsik ablakain át, de mi is bepillantunk a kulisszák mögé. S közben persze újraélünk olvasmányélményeket, kissé visszafiatalodunk, s talán le is vesszünk egy régi könyvet a polcról, vagy elindítunk egy régen látott filmet.