Okosélmények

Augusztus 20., tűzijáték. A szemek az égre szegeződnek, azaz a szemek többsége, mert jó néhányan inkább az okostelefonjaikat emelik a szemük elé, hogy megörökítsék a látványosságot. 

Beszippantott minket a mobilvilág, és miközben nagyon sok előnnyel jár ezeknek a kütyüknek a jelenléte, hiszen tényleg elég csak előkapni a farzsebünkből, és már le is fotózhatunk bármilyen fontos, érdekes, maradandónak tűnő eseményt, vannak azért hátrányai is a lehetőségnek. Igaz ezeket az ellentmondásokat mi magunk kovácsoljuk. 

Gyakran bebújunk a telefonunk képernyője mögé, és csak arra törekszünk, hogy rögzítsük a történéseket, amiket azután vagy visszanézzünk, vagy nem. Egy biztos, a fontos vagy szép pillanatok élőben való megéléséről biztos lemaradunk.

Néha nagyon kíváncsi lennék, hogy hányan néznek vissza egy tűzijátékot, mennyien néznek vissza városi ünnepségeket, sportrendezvényeket. Egy jó fej ismerősöm, aki kint volt az olimpián, számolt be arról, hogy a 100 méteres síkfutás döntőjét sokan nem nézték, hanem a telefon videójával vették. Hogy mi maradt meg a kevesebb mint 10 másodpercből? Biztos nem sok. 

S persze vannak olyan események is, amelyek tényleg jó, ha ott szerepelnek a családi videó- vagy fényképtárban. A kérdés persze az, hogy hol a határ, lehet-e megörökíteni és a látni is egyszerre. Nem tudom, nem vagyok benne biztos. Egyensúlyt találni nagyon nehéz, de legalább az igazi élményekért érdemes lenne, mert azokat egyetlen videó sem adja vissza.