150 karakter

Könyvtár és középiskola kötött a közelmúltban összetett együttműködési megállapodást Gyulán, amelynek egyik legfőbb célja, hogy a fiatalok visszataláljanak a könyvolvasáshoz, és javuljon a szövegértésük. Ez utóbbi területen egyébként sem voltunk mindig jók, de – ahogy el is hangzott – a digitális világ egyre jobban beszippantja a diákokat, akik a szüneteket és szabadidejük jelentős részét is a telefonjaik nyomkodásával töltik. 

Azonban mielőtt pálcát törnénk a fiatalok felett, be kell vallanunk, hogy nem csak ők teszik ezt. A közösségi médiumok olyan szinten szövik át a mindennapokat, amire korábban senki nem gondolt. Napjainkra a 150, maximum 200 karakteres posztok, és a 10, maximum 30 másodperces videók viszik a prímet. Fotó, könnyen megemészthető, gyors üzenet, gondolkodás nélkül. Aki pedig többre lenne kíváncsi, az majd utánaolvas. Vagy nem.

Ezt a világot nem csak a fiatalok használják. A közép- és idősebb korosztály is egyre inkább otthon érzi magát ezeken a felületeken. Nehéz feladat ilyen körülmények között rávezetni a gyerekeket, a fiatalokat az olvasásra, hiszen többnyire ők sem ezt látják az előttük járó generációktól. A jó múltkorában éppen a buszon figyeltem meg, hogy az ülő utasok közül két idős hölgy és egy fiatal lány kivételével mindenki a telefonját babrálta. Ahogy mondani szokás, innen szép nyerni, de talán még nem teljesen lehetetlen, mert a szövegértés nélkül, még a 150 karakteres világban sem boldogulhat senki, és mellesleg olvasni jó.