Ó, Kígyós

Volt Ókígyós, így nem csoda, hogy lett utána Újkígyós. No, és ehhez jött még Szabadkígyós, ahol ott az ókígyósi Wenckheim-kastély. A grófi világot idézte fel a szabadkígyósi kastély lovardájában csütörtökön este Bauer Barbara: Egy estély a kastélyban című könyvének a bemutatója. Hozzá meg párosultak Fodor Mihály mesterszakácsnak a könyvben szereplő receptek alapján elkészített ételei.

Lehoczky Peti fotóriporter barátommal egy rövid időre kiszöktünk a lovardából, és megcsodáltuk a kastélyt a lemenő Nap árnyékában, ő pedig csak fotózott és fotózott. Leszállt az est, felgyúltak a fények, fényárban úszott a kastély. Ahol egykoron a leggazdagabb árva, Wenckheim Krisztina élt. És ott voltak a leszármazottjai, grófok, grófnők, régi barátokként üdvözöltük egymást. Ők hazajöttek, én pedig kimenten tudósítani az eseményről.

Megérte. Hajdanán láttam lepusztulva ezt a kastélyt, most olyan élményt jelentett, hogy csak bámultam és ámultam. A lovarda, a kávézó, a nagyebédlő és annak a terasza, a kiállítás, és sok minden más. Lenyűgözött. És jó volt látni sok jó embert a könyvbemutatón, a kötet folytatása Bauer Barbara: A leggazdagabb árva című regényének. Az pedig zseniális ötlet volt, hogy a mostani könyvben ott van 12 recept fotókkal, bárki elkészítheti otthon, és ehhez még grófnőnek, grófi szakácsnak sem kell lennie. 

Ilyenkor felsóhajt az ember: Ó, kígyós, de jó hogy voltál, és vagy nekünk, és annak a rengeteg látogatónak, akik közül sokan a Wenckheim turista- és kerékpárúton jutnak el ide. Csak annyit mondhatok: megéri.