Szőlő, disznó

Régen ilyenkor már a szilvafán is paradicsom termett. Ettük a lecsót nagykanállal, és teszteltük a szőlőt, milyen lesz bornak. Mert Dékány Feri kolbászkirály barátom örökérvényű mondása, hogy bort szőlőből, kolbászt pedig húsból is lehet készíteni. De most inkább csak kikészíteni. Olyan meleg van, hogy már a szőlő és a disznó is unja. Rólam nem is beszélve.

Azért erőt vettem magamon és csütörtökön délután elmentem a Kondorosi Fehérliliom Népfőiskolára. Hogy tanuljak. Olyan kertbarátoktól, akik a legmagasabb szinten művelik a zöldség- és gyümölcstermesztést. Nekik sem lesz olcsó idén a lecsó, mert szinte éjjel-nappal locsolnak. Közben természetesen feltűnt egy újabb kártevő, ami tönkreteszi a paradicsomot.

A kertbarát-kiállítás után hazamentem a kondorosi házhoz, jött szembe Darázs Balázs. Hozta a testvéreit is. Jót ettek a kertben lévő szőlőből. A körtét a hozzáillő moly pusztítja. Mondhatnánk, hogy cefrébe, pálinkába így is jó lesz, de már ezt is átírta a történelem. Ami férges, lehullott gyümölcs, az nem jó a cefrébe. Csak tessék mondani, mit kell akkor csinálni, ha nem marad a fán a gyümölcs.

A kolbásszal egyszerűbb a helyzet. Bemegy az ember a hűvös kamrába, és vág egy jó darabot a vastagból. Egy probléma viszont ezzel is van. Nincs a rúdon. Ahogy rossz magyarsággal mondják: elfogyódott. Marad a kenyér, meg a nagybolti hagyma, ezekből mindig van akciós.

Ja, egyébként elvitt a lendület. Csak arról akartam írni, ha jó termésekre kíváncsiak, irány a kondorosi népfőiskola. És apámmal zárva: lehet eső, lehet sár, lehet aszály, lehet viszály. Egyet kell tudni, hol a butykos.