Csizmalerúgás

Nem tudom, hányadik lettem volna a felvidéki Gömörpéterfalán, a hétvégi parasztolimpián, de hogy jó messzire rúgtam volna a gumicsizmámat, az biztos. Ugyanakkor nélkülem is nyertek a földijeim, vagyis a kondorosiak, hiszen nem egy volt a gárdából, aki több mint 15 méterre hajította lábáról a gumicsizmát.

Poénos verseny volt, tetszettek a versenyszámok a gumicsizma-lerúgástól a talicskás tologatásig. Csak az a baj, hogy közben itthon napról napra megy tönkre a termés, a gazdák nem lerúgnák, hanem szívük szerint fel sem vették volna vetéskor a csizmát. Rossz poén, de a mostani klímát elnézve, lehet, hogy a csizma teljesen felesleges, elég egy strandpapucs egész évre, és a végén még azt is el kell adni, hogy nullára fusson ki a termelő.

Mindez nem kisebbíti a kondorosi Fehérliliom csapatának győzelmét. Mentek, láttak, győztek. Az ízes, szórakoztató vetélkedő a hagyományápolásra és a közösségépítésre helyezte a hangsúlyt. A feladatok főként népi játékokra és a falusi szokásokra épültek.

A gumicsizmám még megvan Kondoroson, tehát nem tudtam olyan messzire elrúgni, hogy édesanyám vissza ne hozza. Így a fúrik, vagyis a talicska is ott van a kondorosi udvaron. Ez egy olyan járgány, amit nem befolyásol az üzemanyag ára. Csak akkor tolja rosszabb kedvvel az ember, ha menet közben hallja a híreket, hogy már az újhagyma és a talicska ára sem a régi.

Egy biztos, ha bevesznek, jövőre elindulok a kondorosi csapatban a parasztolimpián. Feleségem szerint a lavór vizet tologatók között lenne a legnagyobb esélyem. Csak legyen a talicskán lavórtartó.