Közös gyökerek

Politikamentes paradicsomlevet kaptam, pedig politikus adta. Závogyán Magdolna kulturális államtitkár azonban nekem mindig Magdi, a hajdani Kondorosi Faluszépítő Baráti Társaság elnöke. Aki maradt a kondorosi, tanyasi, családi gyökereinél, és ezt örömmel látom Facebook-oldalán vagy például barátként a disznótorukban. Sütötte a hagymás vért, majd tavasszal elültette a kertben a virágokat, fűszer- és zöldségnövényeket. Gyümölcsfáik is szépen teremtek, így Magdi befőtteket, lekvárt is készített, legutóbb pedig paradicsomot főzött be.

Eszembe jut Pista bácsi és Jutka néni, Magdi szülei, akik mindig tudták – mert az őseiktől megtanulták –, melyik évszakban, mi kell az önellátáshoz, hogy a család asztalán legyen friss élelmiszer. Mert a legfinomabb, ami szó szerint a saját kezünk gyümölcse.

Örülök, hogy a kultúra terén sem felejti gyökereit, ahol csak lehet, ápolja, őrzi a hagyományokat a népművészettől a szakkörökig. Még a Nemzeti Művelődési Intézet élén állt, amikor megálmodta a Kondorosi Fehérliliom Népfőiskolát. Megvalósult, jól működik, minden korosztálynak biztosítanak hasznosítható tudást, példát mutatnak, amit igazán akarunk, megvalósíthatjuk. Nem csoda, hogy a gyógynövényeken a hangsúly, Magdival együtt ezen nőttünk fel. Mármint nem ezt ettük éjjel-nappal, hanem egyeltük, kapáltuk, kézzel vágtuk, szárítottuk és eladtuk. Onnan telt disznóra, aztán pedig már csak pár lépés a kolbász.

Most azonban egyelőre maradjunk a paradicsomlénél. Bár Magdinak még egy kósza üzenet: nyakunkon a pálinkaszezon.