Fogópálinka

Nemrég 40 fok volt kint, most meg már elkezdődik a disznótoros szezon, sőt, több Békés vármegyei településen túl is vannak a töltöttkáposzta-főző és kolbászkészítő versenyen. Az ilyen megmérettetésre szívesen jelentkeznek csapatok, mert jó a buli, a hangulat, és ha minden jól megy, az általuk elkészített étel is ízletesre sikerül. Azért írtam, hogy ha minden jól megy, mert ilyen rendezvényeken egy veszély biztosan van, a házipálinka. Legközelebb, e hét szombatján Szarvason tartanak disznótoros fesztivált, és a fogópálinkát is a zsűri elé kell vinni az elkészített étkek mellett.

Ha valaki nem tudná, a fogópálinka régen szerves része volt Békésben a disznótoroknak. Mielőtt a böllérek nekilendültek a legalább kétmázsás hízónak – amiből igazán jó a kolbász –, kellett egy kis szív- és karerősítő. A vágásra ítélt sertést ki kell hozni az ólból, és a karerősítést Békésben főként a szilva adta meg. No, nem a fán, hanem a stampedlis pohárban.

A többi munkafolyamat pálinkázásán nem mennék végig, bár egyet azért megemlítek kondorosi gyermekkoromból. Édesapámék arra is koccintottak, hogy fordul a disznó. Apám viszont odafigyelt, hogy csak egyszer forduljon a hízó a raklapon, mert a pálinkakészlet is véges volt.

Szóval, disznótoros ételekhez kötődő fesztivált tartottak már Kondorostól Mezőberényig, előttünk a szarvasi és a gyomaendrődi, no meg a Csabai Kolbászfesztivál. Ezekre a rendezvényekre vevők az emberek, és a fogópálinka mindig előkerül. Már hízó sem kell hozzá, mint régen, csak fogják, és isszák. Egy baja vele a kolbászhoz hasonlóan: gyorsan fogy.