A nagyok közül a spanyolok mertek focizni

Anglia–Szlovákia

Meglepetésre elég sokáig vezettek szlovákok, akiket – megmondom őszintén – nagyon sajnálok és jobban örültem volna, ha ők jutnak be a legjobb nyolc közé. A mérkőzésen Anglia részéről is kevés kaput eltaláló lövés volt. Aztán a végén megvillant a világsztár, Jude Bellingham, aki képes ilyen bravúrokat megcsinálni, mint az ollózós gól, a hosszabbítás elején pedig jött Harry Kane, akinek ha a fejére teszik a labdát, nem nagyon szokott hibázni. Innentől kezdve látszódott, hogy a szlovákok elfáradtak, a támadásokra kevés energiájuk maradt, az olyan csapat, mint Anglia, pedig ezután be is darálta őket. A cseréik is jobbak voltak, várható volt, hogy felőrlik ellenfelüket. Pedig északi szomszédaink nagyot küzdöttek, zártan védekeztek és ha tudtak kontráztak. Kíváncsian várom a Svájc elleni negyeddöntőt, ahol Angliának várhatóan még nehezebb dolga lesz. 

Spanyolország–Georgia

Szimpatikus csapat volt számomra a grúz, hatalmas dolog, hogy eddig is eljutott. A spanyolok ellen is beállt védekezni és kontrára rendezkedett be, amiből gól és több helyzet is született. Nagyon tetszett a Napoliban játszó Hvicsa Kvarachelia játéka. A spanyoloknál nulla egynél is nagyon benne volt a gól, ha jól emlékszem, az első félidőben nyolc-kilenc szögletet is rúghattak. A két szélsőjük, a szenzációs gólt szerző Nico Williams és a tini Lamine Yamal állandó veszélyt jelentett, képesek voltak akár három embert is kicselezni, végül biztosan húzták be a meccset. Úgy gondolom, hogy Spanyolország az Eb-trófea egyik várományosa. A nagy válogatottak közül eddig ők mertek igazán focizni, még akkor is, amikor a csoportjukban a B-csapatukkal álltak ki.