Egy innovatív, az érfestés során alkalmazott sugár- és kontrasztanyagdózist csökkentő módszer kidolgozásán dolgozik egy gyulai orvostanhallgató, Góg István egy budapesti székhelyű startupcég munkatársaként. Az úgynevezett kinetikus képalkotással a betegek és az orvosok számára egyaránt sokkal biztonságosabbá válik az eljárás. A gyulai TDK-hallgatóval beszélgettünk az eddigi sikereiről, motivációról és jövőképéről.
– A felvezetőben említettem, hogy egy innovítív módszer kidolgozásában vesz részt az „In Vivo Képalkotás Munkacsoport” tagjaként. Mivel foglalkoznak egészen pontosan?
– Már második éve foglalkozom TDK-hallgatóként az úgynevezett kinetikus képalkotással, ezen belül annak angiográfiás (érfestés) felhasználásának vizsgálatával. A kinetikus képalkotás lényege az, hogy azon vizsgálatok során, ahol egy röntgenképsorozat készül a betegről, olyan képet kapjunk, ami a mozgó struktúrákat ábrázolja jól. Ez hasonlít a klasszikus érfestéses eljárás során készült képekhez, de számításaink szerint a kinetikus képen jobban látszódnak az erek, ami arra utal, hogy módszerünk jobban hasznosítja a rendelkezésre álló sugár- és kontrasztanyagdózist. Tehát ez egy innovatív módszer, ugyanis eddig a mozgást nem információként, hanem zavaró tényezőként, zajként kezelték.
– Milyen messzire jutottak a téma kidolgozásában?
– Jelenleg azt vizsgáljuk, mennyivel tudja csökkenteni ez a módszer az érfestés során alkalmazott sugár- és kontrasztanyagdózist, azaz mennyivel teheti biztonságosabbá ezt a rutineljárást a betegek és az orvosok számára egyaránt. A témával kapcsolatban most küldtük be az elsőszerzős cikkem egy képalkotó fizikával foglalkozó nemzetközi lapba, egy klinikai vizsgálatról szóló cikkünk megjelenésére pedig még várakozunk. Tavaly októberben részt vettem egy érsebészeti szimpóziumon Ausztriában, januárban pedig Lipcsében egy radiológiai konferecián, ahol angol nyelven adtam elő a témában.
– Milyen visszhangja van szakmán belül a módszernek?
– Nehéz megtalálni a támogató partnereket, ennek oka pedig az, hogy az innovációkból való termékfejlesztés idő- és energiaigényes, ezen erőforrásokban viszont kevés egészségügyi szakember bővelkedik. Határterületről van szó, amivel egyik orvosi vagy mérnöki szakma sem foglalkozik kiemelten. Ez előny is, ugyanis nem kell sok szakértő között keresgélni. Általános visszajelzés, hogy amíg nincs egy használható termék, addig nehéz meggyőzni a jövőbeni felhasználó orvosokat, így jelenleg gőzerővel folyik a klinikai felhasználású szoftverünk fejlesztése, és használhatóságának tudományos igazolása.
– Mit gondol, mikor válhat elterjedtté, általánossá az önök által kidolgozott biztonságosabb módszer?
– Sok minden befolyásolja a módszer elterjedését, más hasonló projektek sikerét illetve kudarcát úgy tűnik nem az ötlet használhatósága határozta meg. Az utóbbi időben éppen ezért egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk olyan látszólag mellékes dolgokra, mint az arculattervezés. Igyekszünk más startup jellegű vállalkozások példáin okulni, ebben befektető partnereink nagy segítséget jelentenek számunkra.
– Ha jól tudom, három évvel ezelőtt lett TDK-hallgató. Miért fordult a tudományos munka felé?
– Alapvetően a tudományos munka érdekelt inkább, amikor egyetemre mentem, a gyógyítás gondolata távolabb állt tőlem. Az SE rengeteg lehetőséget kínál az ilyen beállítódású hallgatóknak, így csak az érdeklődés és a lelkesedés szab határt a fiatal tudósoknak.
– Februárban nyerte meg második alkalommal a Semmelweis Egyetem „házi” TDK-versenyét. Milyen előnye van annak, hogy TDK-hallgató?
– Sokan azért kezdenek el TDK-val foglalkozni, hogy legyen „alapanyag” egy szakdolgozathoz, illetve legyen mit írni a szakmai önéletrajzba. Úgy érzem, hogy ezek jelentősége eltörpül ahhoz képest, amennyi készséget elsajátítottam a 3 év munka alatt. A tudományos szemlélet, amit témavezetőimtől tanultam, áthatja a hétköznapjaimat, és önbizalmat ad a mindennapokban. Az a tapasztalatom, hogy sajnos kevés hallgatótársam éli meg ilyen szinten ezt a mentorélményt.
– Régi álma teljesült, amikor felvették az orvosi egyetemre?
– Általános iskolában még informatikusnak-matematikusnak készültem, de a gimnáziumban a kémia és biológia kezdett el érdekelni. Akkoriban leginkább a táplálkozással, sporttal és elhízással kapcsolatos élettani jelenségek foglalkoztattak. Túlsúlyos voltam 16 éves koromig, s miután sikerült megszabadulnom a feleslegtől, úgy éreztem, ebben segíteni szeretnék sorstársaimnak.
– Hogyan képzeli el a jövőjét?
– Jelenleg ebben a projektben képzelem el a jövőmet. A témavezetőim már jó pár éve szabadalommal védik az ötletüket, de a projekt 2016 végén, a Kinepict Health Kft. megalapításával indult el. Ez tulajdonképpen egy egészségügyi startupcég, ahol tavaly április óta félállásban dolgozom. Így a TDK lényegében a hobbim és a munkám egyszerre. Egyetem után a projekt mellett szeretnék gyógyítással is foglalkozni. A munka során kezdtek el érdekelni a különböző katéteres műtétek és az érbetegségek, így az érsebészet és a radiológia érdekel most leginkább.
– Említette, hogy egyetem után gyógyítással is kíván foglalkozni. Közismert, hogy az orvosszakmát is jellemzi az elvándorlás. Magyarországon képzeli el a jövőjét?
– Jelenleg itthoni életet tervezgetek, bár sok közeli barátom az elvándorlást választja. Nem rémít meg az egészségügy bizonytalan helyzete, szeretnék azok mellé állni, akik kötelességtudatból maradnak itthon. A rendszer modernizációja nem fog magától megtörténni, szeretnék részese lenni a folyamatnak. A Kinepict projektet is áthatja ez az optimizmus, ami a sikerhez elengedhetetlen.
Névjegy
Góg István 1994. november 10-én született Gyulán. A békéscsabai Andrássy Gyula Gimnázium és Kollégiumban érettségizett. Jelenleg 5. éves orvostanhallgató a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán. Három éve TDK-hallgató (tudományos diákkör) a Biofizikai és Sugárbiológiai Intézetnél (SE ÁOK), ahol az „In Vivo Képalkotás Munkacsoport” tagja. Témavezetői Szigeti Krisztián és Osváth Szabolcs fizikusok. Kétszer nyert a SE „házi” TDK-versenyén: tavaly bioinformatika, idén radiológia és noninvazív képalkotás szekcióban. Ezen felül első helyen végzett bioinformatika, számítógépes modellezés című pályamunkájával a tavalyi OTDK versenyen. Szabadidejében sportol és európai és magyar történelmi témájú könyveket olvas. Gyulát a rekordmeleg nyári napok, a kisvárosi hangulat és a gyerekkori emlékek miatt szereti.
Góg István, az SE Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet TDK-hallgatója – beküldött fotó
