Hatvan éven át dolgozott szűcsmesterként Jolika

Pongrácz Jolán élete bővelkedett eseményekben, és a szűcsmesterséget olyan szinten, elhivatottsággal, kitartással művelte, hogy szinte mindenki felnézett rá. A Pongrácz família az 1700-as évektől dolgozott szűcsként. 1885-ből található egy egyházi bejegyzés, miszerint eljegyzést jelentett be Pongrácz György kürschner (azaz szűcs) Tomka Zsuzsával.

Jolikával – anno arra, kért, hogy így szólítsam – sokszor beszélgettem, élőben utazhattam vissza vele a múltba, történelmi események sodrába. A szűcsmester 1929-ben született Békéscsabán, tanulmányait itt, az Irányi utcai iskolában kezdte el, majd a Lorántffy Zsuzsanna Leánygimnáziumba járt. Tizenhat évesen Budapesten, az angolkisasszonyoknál tanult kereskedelmi szakon, majd a háború átvészelése után 1948-ban, az apácarend feloszlatása után visszatért Békéscsabára. Az Andrássy úti kereskedelmi iskolában, a mai „Közgében” érettségizett, majd szerzett közgazdasági technikusi képesítést. Békéscsabán kapcsolódott össze élete párjával, Futaki Gergellyel.

– Gergely a 2. Magyar hadsereg főhadnagyaként harcolt 1943 januárjában a Don-kanyarban – mesélte Jolika egyik találkozásunk alkalmával. – Irányította a tüzérséget, de lehetetlen feladattal bízták meg őket, megfelelő fegyverzet és felszerelés nélkül szenvedtek a mínusz 30–40 Celsius-fokos orosz télben, és rengetegen vesztek oda közülük. Gergely a visszavonuláskor az erdélyi Tordai-hasadéknál tüdőlövést kapott, egy centire a szívétől hatolt testébe a golyó.

Parasztszekérrel két napig vitték egy vasútállomásra, ahova szerencsére érkezett olyan vonat, amelyik Németországba ment tovább. Elvitték a férjemet, és egy ottani kórházban kezelték. Sebesülten, fél tüdővel élt teljes életet, jogra járt, könyvtárosi végzettséget is szerzett, majd a békési könyvtár vezetője lett. 1999-ben hunyt el.

A házaspár első gyermeke, Zoltán 1950-ben, a második, Géza két évvel később született. Zoltán orvosi egyetemet végzett, urológus szakorvos Békéscsabán, Géza jogász, mérnök, vállalkozóként pedig műanyag-feldolgozó céget vezet.

– A bátyámmal együtt történelmi napokon születtünk. Zoltán október 6-án, amikor az aradi vértanúkra emlékezünk, én pedig augusztus 20-án, amikor államalapító királyunkat, Szent Istvánt ünnepeljük – mesélte Géza. – Mindketten elvégeztük a szűcsképzést, én még mestervizsgát is tettem, de nem a szakmában helyezkedtünk el. Hogy lesz-e a családban, aki továbbviszi a mesterséget? Édesanyánk öt unokája más pályát választott, de van már négy dédunoka is, így semmi sem lehetetlen.

Jolika elmesélte azt is, hogy az 1940-es évek elején vásárolták meg a Körös partján a Nigrinyi-villát (ma ebben működik a Ligeti sori óvoda), ahol feldolgozóüzemet kívántak létesíteni. A Rákosi-rendszerben ezt az ingatlant államosították, hasonlóan a család egyéb tulajdonaihoz. A második világháború alatt Jolika édesapjának, Pongrácz Andrásnak és feleségének a kéttornyú katolikus templommal szemben, a Szent István tér–Justh Gyula utca sarkán volt üzletük, ahol főként német szűcstevékenységet folytattak. Az Irányi utcai műhelyükben elsősorban magyar szűcsmunkával foglalkoztak, összesen 12 inassal, segéddel. Jolika anyai nagyapja Zlehovszky György volt, aki hintó- és kocsigyártó üzemet működtetett a Bartók Béla úton, az egykori Shell-benzinkút helyén. Érdekesség, hogy ő is 92 éves koráig élt.

– Szorgalmas, kitartó munkával újra kellett indulniuk, és egy kis Luther utcai szűcsműhelyből néhány évtized alatt jutottak el az Andrássy úti Kékróka Bőr- és Szőrme Szalonig – ecsetelte dr. Futaki Géza. – Ez a fejlődés, bővülés édesanyámnak, és nagymamámnak, Rózsikának volt köszönhető. Anyukám mindent a családjáért, a munkájáért, a vásárlókért tett, de figyelemmel kísérte a rászorulókat is, és ahol tudta, segítette őket. Még 88 éves korában is maga vezette az üzletig gépkocsiját, balesetmentesen.

Érdekesség, hogy Géza árnyékként követte édesanyját pár napig, amikor autót vezetett nyolcvanon jóval túl. Egy hibát nem vett észre, így nem is akarta lebeszélni erről. Főként, hogy Jolikát a 60-as években a megye legjobb női sofőrjének is megválasztották.

A szakember 1960-ban tette le a szűcs mestervizsgát, és 2002-től Békéscsabán a szakmai mestervizsga bizottság elnökeként is ténykedett. Egyszer beavatott abba, hogy mi a német és a magyar szűcsmunkák között a különbség. Előbbi a kész bőrökből nemes szőrmék előállítását jelenti, főként selyembéléssel. Szépészeti és melegítő funkciója van a nerc, nyest, pézsma, nutria, perzsa, róka, csincsilla, vidra, hörcsög, coboly feldolgozásának. A magyar szűcsmunka kikészítéssel együtt a birka, bárány szőréből, bőréből készült termékek feldolgozását jelenti. Bárány- vagy hörcsögbéléssel használják textil-, gyapjúszövetkabátokba is, ezek jó kombinációi az anyagtársításnak. Főbb magyar szűcstermék az irhabunda, kabát, kucsma, sapka, mellény, bekecs, gallér, kesztyű, bőrkabát, bőrnadrág. Tehát minden, ami meleg, tartós és hagyományos.

Jolikától Géza fia az utolsó héten azt kérdezte, hogy érzi magát. Édesanyja válasza az volt: mint kutya a kútban. A humora végig megmaradt. Szintén az utolsó héten a szűcsmester már „készült át”, és csak annyit mondott: menjünk már, Nagyapókám!

Napjainkra sokat változott az öltözködési kultúra

Dr. Futaki Géza elmondta, a bőr és szőrme megújuló természetes anyag, több ezer éve használja az emberiség. Az állatok tenyésztésével mindig újratermelődik, majd pedig elbomlik. Az öltözködési kultúra sokat változott, a mai szintetikus, vegyipari, műszálas ruhák olcsóságuk révén ugyan elterjedtek, viszont az előállításuk, és a nehézkes megsemmisítésük miatt a környezetre károsak. Az igényes, természetes anyagokat nem tudják helyettesíteni.

Dr. Futaki Géza kiemelte, nyugdíjas, a mesterséget jól művelő alkalmazottak is segítettek édesanyjának többek között a bőrvarrásban, az irhakészítésben. Éppen ezért azt a döntést hozták, hogy a szalont szep­tembertől újra kinyitják.