Életreváltó táborban kapnak önismeretet, bizalmat, segítséget

Tízórai időben, karkötőfonás közben érem Jalekné dr. Rózsavölgyi Katalin pszichiáter szakorvost, aki egyúttal az Életreváltó Alapítvány kuratóriumának elnöke is. Mosolyogva fogad a Sikonyi utcában, örül, hogy elmondhatja, mennyire fontos a tábor, ahol többnyire önismereti foglalkozásokat tartanak a résztvevő, 8-14 éves gyerekeknek művészetterápiás elemekkel, élményprogramokkal vegyítve.

A tábor programja sokszínű

– Vannak visszatérő, stabil programjaink, mégis minden nap egy kicsit más. Délelőttönként Vicellár Réka komplex művészetterapeuta tart meseterápiás foglalkozásokat, a délutánok pedig többnyire kreatív szakköri tevékenységgel telnek. Hétfőn rajzoltunk, montázst készítettünk, kedden a közös történetírásé volt a főszerep, ma pedig agyagozni fogunk. Minden történés értük van, önmaguk megismerésére, érzéseik azonosítására, kifejezésére irányul – néz a gyerekekre a pszichiáter, aki mellett ott áll Balázs Gyöngyi diplomás ápolónő is. Megtudom, a hét elején a Mentálhigiénés Egyesület szakemberei is hoztak egy többállomásos, játékos önismereti programot, amit szintén nagyon élveztek a békéscsabai, gyulai, dobozi, békési gyerekek, de a hét csúcspontja minden bizonnyal a kutyaterápiás foglalkozás lesz. 

Nem titkolt szándék a prevenció

– A  táborozók kiválasztásában a békéscsabai Családsegítő Központ segített. Az Életreváltó Alapítvány fő profilja a szenvedélybetegek segítése, a rehabilitáció és a prevenció. Hisszük, hogy a droghasználat, az alkoholfogyasztás, a dohányzás és az egyéb deviáns viselkedések megelőzését gyermekkorban kell elkezdeni. Itt a táborban is vannak olyan gyerekek, akiknek közvetlen környezetében szenvedélybeteg él. Prevenciójuk nem direkt módon történik, hanem önkéntesek bevonásával, akik a Békés Megyei Központi Kórház Addiktológiai Rehabilitációs Osztályának felépülőben lévő szenvedélybetegei. Részt vesznek a terápiás foglalkozásokon, bemutatkoznak, elmondják, hogy szenvedélybetegek, de aztán a terápiás foglakozásokon erről nem esik szó. A szabadidős tevékenységek során nyílik lehetőség arra, hogy a gyerekek kérdezzenek tőlük, ők pedig őszintén, nyíltan válaszolnak. A tábor elsősorban a gyerekekről szól, de a jelenlévő klienseink is profitálnak belőle, terápiájukat kiegészíti és támogatja az ittlét – részletezi Jalekné dr. Rózsavölgyi Katalin. Vicellár Réka hozzáfűzi, van olyan segítőjük, akinek kiemelték a családjából hasonló korú gyermekét, így igen nehéz volt megnyílnia. 

– Szembesült azzal, mit érezhetett a lánya, vagy a fia a másik oldalon. Csodálatos volt látni, ahogy az egyik táborozóval szorosan tudott kapcsolódni – jegyzi meg Vicellár Réka. Jalekné dr. Rózsavölgyi Katalin hozzáteszi, aki hétfőn még el akart menni, kedden már bátrabb volt, a bizalmába fogadta őket. 

A tábor csak a kezdet

– A kis eredmények is fontosak, látványosak. Megmutatjuk a gyerekeknek, hogy igenis lehet beszélni az érzésekről, mert van hallgatóságuk. A prevenció olyan, mint a veteményesbe elültetett mag. Locsoljuk, napfényt adunk neki, lesz, amelyik kikel, a másik nem; mi mindent megteszünk. Szeretnénk, ha a folyamat nem állna meg, hagyományt teremtenénk a táborból, másrészt az összekovácsolódott kis közösségből csoportot szerveznénk, ahová a gyerekek a kortársaikat, barátaikat, testvéreiket is behívhatják – folytatja lelkesen Jalekné dr. Rózsavölgyi Katalin. Elárulja azt is, hogy a tábor költségeit két színházterápiás előadás bevételéből fedezik. 

– A szenvedélybeteg szereplők teljes szívvel az ügy mellé álltak. Most látják igazán, milyen jelentős a sok-sok próba, gyakorlás eredménye. A tábor sikere a saját rehabilitációjukban is nagy motiváló erő lehet egy-egy elakadásnál  – fűzi hozzá a pszichiáter szakorvos, aki kollégáival a tábor utolsó napjára kiállítást szervez. A művészetterápiás alkotásokat és a tanultakat minden gyermek hazaviszi. – Valahol mindenki érintett, hiszen mindannyiunknak van szenvedélybeteg rokona a szűkebb, vagy tágabb családjában. Akinek beszéltünk a táborról, az is rögtön magáénak érezte, civilek is tettek felajánlást, nyitott kapukra találtunk, úgyhogy nagyon bizakodó vagyok – kísér ki a kapun Jalekné dr. Rózsavölgyi Katalin. A gyerekek integetnek, a doktornő mosolya ragadós...