Lélek, test, táj címmel bemutatkoznak az alkotók, a három orosházi „muskétás”

Lélek, test, táj című kiállítását a három alkotó annak szánta, hogy hárman, háromféle felfogásban, alkotói stílusban mutassák meg, hogy ők miként látják a világot. Kohut Béla köszöntőjében elárulta, a tárlat címe se véletlen, de erről már a kiállítást megnyitó Celuskáné Csepregi Alícia mesterpedagógus beszélt részletesen.

– Nagyszerű, színvonalas anyagot hoztak létre, melyre méltán lehetnek büszkék. Gyönyörködtetnek, vagy éppen elgondolkodtatnak, megnyugtatnak, vagy éppen felzaklatnak. Egy biztos, nem lehet szótlanul elballagni mellettük, mert párbeszédbe elegyednek a nézővel a kommunikáció egyetemes nyelvén a vizualitás által – fogalmazta meg gondolatait.

Alkotók, akik különböznek, de jól megférnek egy kiállításon

Három különböző művész, három különböző stílus, mégis jól megférnek egy kiállításon, sőt egymás mondanivalóját felerősítve szólnak hozzánk. A kiállítás címe: Lélek, test, táj is látszólag nagyon különböznek, mégis szorosan összetartoznak: a lélek otthona, a test, a táj pedig befogadja e kettő egységét, és e három válik egy egésszé.

– Aktuális témákat feszegetnek a vizualitás kifejező nyelvén a materiális és transzcendentális világ közötti egyensúlyi állapot elvesztéséről, a világunkban egyre erősödő Ahrimán (aki a hazugság fejedelme) hatásáról, az egyetemes örök női szépségről, ebben az elférfiasodott durva világban mennyire szükség van a szeretetre, a bölcs, lágy női energiákra. Ebben a felgyorsult, öncélú, elgépiesedett mindennapokban milyen fontos, hogy megálljunk, élvezzük a jelen létezés pillanatát, hogy rácsodálkozva a természet szépségeire, felüdülve folytathassuk utunkat.

Izgalmas rendezési koncepció

A kiállítás rendezésének koncepciója rendkívül izgalmas, ahogy belépünk kiemelt helyre középre Varga László finom színvilágú érzékeny vonalvezetésű képei kerültek, két kiállítótársa előzékenyen előre engedte, mert érezték, hogy nagyobb méretű, harsányabb képeikkel elsőként ragadnák meg a figyelmet, és emiatt a halk megfogalmazású tájképek szépségére csak később tudnánk rácsodálkozni. Majd balról előtűnnek Mihály László által áhítattal vegyes csodálattal ízlésesen megfogalmazott sötét háttérből előtűnő szépséges lágy, kecses női testek. Jobbra pillantva a továbbhaladás irányába három képet találunk állványon Kohut Bélától a középső címe: A zöld történet, a természet zöldjének sokszínűsége jelenik meg rajta, az ég, a transzcendens felé kékes árnyalatúvá válva, felhívva a figyelmet a teremtett világ iránti felelősségünkre. Jobbról-balról pedig Ott ahol a „más” elfogadott képsorozatának két darabja a toleranciát, a tiszteletet, a másik, másként gondolkodó elfogadásának létfontosságát hirdeti, ebben e három nagyon különböző stílusú, egyéniségű művész példát mutat mindannyiunk számára – vezette körbe hallgatóságát a képtár nagytermében a mesterpedagógus.

Felhívta a figyelmet a művészek képei közötti átmenetben összekötőként elhelyezett alkotásokra: mennyi leleményesség lakozik elrendezésükben, melyek vagy témájukkal, vagy színkezelésükkel, vagy mondanivalójukkal képeznek hidat egymás felé, megteremtve a kiállítás egységét.

Kohut Béla vállalja a közvetítő szerepet, hogy képeivel kozmikus titkokat, a jövőt tárja fel; Mihály László egyfajta megoldásként mutat a nőre, mely kiviláglik a sötét háttérből, finom ecsetkezelésével fogalmazza meg a nőiesség lényegi elemeit.

A természet körülvesz bennünket, ezt természetesnek veszünk, hogy van, olykor ügyet sem vetünk rá, hogy milyen csodálatos. Erre hívja fel figyelmet Varga László a természet pillanatnyi szépségét megragadó részletesen és aprólékosan kidolgozott grafikáival, pasztellképeivel.

A kiállítás megnyitóján a zenei élményt a Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola tanulói, valamint az ArTpeggió gitárduó, Kohut Petra Kató Árpáddal nyújtotta nagy sikert aratva.