2 órája
Lassan elfogynak a gyulai 1956-os veteránok
A gyulavári forradalmi hősök, az egyszerű és nagyszerű emberek, főleg a vári híd fiatal ellenállói egykori bátor, 1956-os civilek, a bebörtönzött és megkínzott emberek lassan elfogytak, elfogynak Gyulán, itt hagytak minket szép sorjában – fogalmazott szerkesztőségünkhöz eljutott emlékezésében Bagyinszki Zoltán, az Október 23. Alapítvány kuratóriumi tagja, a programok szervezője. Az alapítvány így nem tudja megrendezni a szokásos őszi veterántalálkozóját, hiszen az egykori 1956-osok közül mindössze ketten vannak már életben.
Emlékezésében Bagyinszki Zoltán kiemelte, „2024-ben is két nagyszerű ember távozott közülünk, Szántó Sanyi bácsi és M. Szabó Bandi bácsi özvegye, drága felesége, M. Szabó Marika. Még két életben lévő, utolsó résztvevője, tanúja, hiteles mementója van a gyulai, kommunistaellenes, forradalmi eseményeknek, Bólya Ferenc és Szántó Mihály. Tíz éve kezdődött a hangulatos, emlékidéző találkozók sora az 1956-osokkal Gyulaváriban. Valamennyi eseményre meghívót kapott a város vezetése, a sajtó, és több alkalommal diákokat is bevontak a beszélgetésekbe.”
1956-osok: idén már nem lesz találkozó
Bagyinszki Zoltán elmondta, dr. Görgényi Ernő polgármester minden alkalommal megtisztelte a programot, jelen volt a találkozóikon, amelyeket hol az idősek otthonában, hol a gyulavári kastélyban vagy annak parkjában tartottak.
– Évente mindig október hónapban köszöntöttük őket, többször nívós emléklapokat is átadtunk számukra. Veterán barátainkat a családtagjaik is rendszeresen elkísérték, sokszor unokáikkal, dédunokáikkal örülhettünk „az élő történelmi meséknek” – folytatta a megemlékezést. – Gyulavári református lelkésze is rendszeresen tisztelte meg a rendezvényünket, szólt néhány jó szót az emlékezőkhöz, hősökhöz. Nem túlzás kijelenteni, hogy kora ősszel már mindenki várta e találkozókat. A személyes emlékek felidézését fotók segítették, mindeközben finom ételek, italok kerültek az asztalra. A média segítségével minden alkalommal megörökítettük a találkozón történteket. A hangulatos estek képi dokumentációja a honlapunkra is rendre felkerült. Sajnos az utóbbi években betegségek, fájdalmas események, halálesetek, temetések árnyékolták be programjaink önfeledt szervezését. A tíz esztendeje indult emlékező közösségből – nem mertünk sosem belegondolni, hogy ide elérkezünk majd – nem maradt szinte senki, aki elmesélné, hogyan történtek a dolgok. Ki kell jelentenünk, hogy mérhetetlen fájdalom, de okafogyottá válik a rendszeresen megszervezett „1956 -os veterántalálkozó Gyulaváriban”.
Segít a tisztelgő emlékezet
– Már alig tudunk kivel együtt lenni, borozgatni, beszélgetni, anekdotázni… Hála Istennek, segít bennünket még a tisztelgő emlékezet, a sok tartalmas fényképalbum, a hangulatos, filmes beszámolók. Végül ezek a hősök igazi történelemmé váltak számunkra, a fiatalabb gyulai generáció számára pedig tanítandó, példaértékű életek múltak el. Kötelességünk volt őket bemutatni, felkutatni, megtartani emlékezetünkben – tette hozzá Bagyinszki Zoltán.
