Holokauszt 80: a békéscsabai gettóban halt meg a vésztői költőnő, Láng Ida

Láng Ida Weinfeld Bernát és Ullmann Regina kisebbik lányaként, 1897. augusztus 28-án született Vésztőn, a Kossuth utca 112. szám alatt. A család kis szatócsüzlete a századfordulóra jelentős fa- és építőanyag-kereskedéssé fejlődött. A javarészt református Vésztőn egyébként a 19. század második felében telepedtek meg zsidó családok, zsinagógával, temetővel, iskolával is rendelkezett a hitközség. Láng Ida felmenői pedig az ország északkeleti részéből, Sáros vármegyéből érkeztek.

Láng Ida első ismert verse a vésztői árvízről szólt

Láng Ida a helyi elemi iskola elvégzése után Eperjesen és Nagyváradon folytatta tanulmányait, Nagyváradon találkozott a Nyugat hatásával, akkor kezdett el érdeklődni az irodalom iránt – ismertette dr. Balogh István, a Békéscsabai Zsidó Hitközség elöljárósági tagja. Hozzátette: Láng Ida visszatért Vésztőre, és feleségül ment Láng Gyula polgári iskolai tanárhoz, aki később a családi vállalkozást is irányította. Két gyermekük született, Éva 1917-ben és József 1920-ban.

Első ismert versét szabályos szerkezetben írta, és abban a Vésztő történetét is meghatározó, 1925 végi árvizet dolgozta fel, az áradás miatt 500 lakóház semmisült meg. Láng Ida Árvíz után című költeménye 1926-ban jelent meg, és azt Kovacsics Dezső főispánnak, árvízvédelmi kormánybiztosnak ajánlotta – ecsetelte az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem Judaisztikai Tanszékének vezetője.

1944-ben jelent meg egyetlen fennmaradt kötete

Láng Ida aktív irodalmi tevékenységének kezdete az 1930-as évek elejére tehető. Bekerült a Gyóni Géza Társaságba. Írásait többek között a Békésmegyei közlöny is közre adta. Műgyűjtőként szintén ismert volt. Vésztőiként pedig kapcsolatban volt a fekete bojtárral, Sinka István íróval, költővel, kölcsönösen tisztelték egymást.

Láng Ida az 1930-as évek vége óta egyre többet betegeskedett, a társasági életben sem vett részt. Bár a zsidótörvények igyekeztek kiszorítani az irodalmi életből a zsidó származású alkotókat, jelentek meg művei, 1944 elején például a Dévaványai Hírlap közölte Így szeretném című költeményét. Olyan, mintha sejtené a közelgő véget, búcsúzik szeretteitől. 1944 elején jelent meg egyetlen fennmaradt kötete, a 75 verset tartalmazó Tündöklő híd.

Öngyilkos lett a békéscsabai gettóban

Magyarország német megszállása, 1944. március 19. után a zsidóknak sárga csillagot kellett viselniük, gettóba zárták őket. Mivel Láng Ida sokat betegeskedett, férjének sikerült elérnie, hogy bevigyék a békéscsabai kórházba. Azonban a kórházból is bevitték a zsidókat a békéscsabai vasútállomáshoz közel, a dohánybeváltó területén kialakított gyűjtőhelyre, ahol 5 ezer embert zsúfoltak össze. 

Láng Ida nem bírta elviselni a megpróbáltatásokat, és 1944. június 19-én öngyilkos lett, másnap a békéscsabai zsidó temetőben temették el. Férje túlélte a holokausztot, visszatért, és egy síremléket állíttatott neki a sírkertben: „Itt nyugszik Láng Ida írónő. Mártírhalált szenvedett a gettóban.” – ez a felirat olvasható rajta. 

Így menekült meg Láng Noémi 

Érdekes az a történet, hogy miként menekült meg Láng Ida menye és unokája, Láng Józsefné és Láng Noémi, akinek neve később szinkronoknál hangzott el rengetegszer. Békéscsabán egy zsidóházba zárták őket, a Tevan és a Perlrott család egy részével. Itt kiderült, hogy a lakók nem kapnak régóta hírt a lengyelországi, krakkói rokonokról, ami alapján biztosra vették, hogy akiket elvisznek, nem maradnak életben – ismertette dr. Balogh István. 

A házból valamilyen módon mindenki megszökött. Láng Józsefné levágta a sárga csillagot, felvett egy szép ruhát, és kislányával, Noémivel kiment a vasútállomásra, ahol megszólított egy tisztet, hogy egyedül van a gyermekével, segítsen neki felpakolni a dolgait a vonatra. Mivel a tiszttel mentek, elkerülték az ellenőrzést, így eljutottak Budapestre, ahol ismerősök bújtatták őket.