Tíz másodpercen múlt

Már rég a feledés homályába veszett, hogy Mexikóvárosban mindössze 10 másodpercen múlott, hogy Bajkó nem olimpiai bajnokként térhetett haza. A lebonyolítás sajátosságai miatt ugyanis a világbajnoki címvédő francia Robin és a román Ion Taranu meccsén elegendő lett volna, ha a román „csak” pontozásos vereséget szenved. Erre volt halvány esély, hiszen a román Rómában bronzérmes volt, de még az 1967-es Eb-n is begyűjtött egy ezüstöt. Sokáig jól tartotta magát Taranu, ám a végül második francia a mérkőzés finisében kétvállra fektette ellenfelét. Így Bajkónak meg kellett elégednie a bronzéremmel. Azzal a bronzéremmel, amelyet nem is vártak tőle. Legalábbis nem kötöttfogásban. Bajkó ugyanis alapvetően szabadfogású birkózónak számított. Azt szerette jobban, világversenyen gyűjtött érmei döntő többségét is abban nyerte. 

Egész pályafutását végig kísérték a cikkek, hogy talán szerencsésebb lenne, ha csupán az egyik kategóriában indulna, mert így eredményesebb lehetne. Csakhogy Bajkó annyira szeretett birkózni és versenyezni, hogy szívesen bevállalta mindkét fogásnemben az indulást. Az 1972-es, müncheni olimpián azután bebizonyította, képes kedvenc fogásnemében is olimpiai érmet szerezni.