2024.06.29. 06:57
A Melbourne-i vérfürdő
Az olimpiatörténelem leghíresebb vízilabda-mérkőzésére sokan úgy emlékeznek, hogy ez volt a finálé, de ez nem igaz, mert az aranyéremről a következő, a Jugoszlávia elleni összecsapás döntött.
Az 1956-os forradalom leverése után egy hónappal következett a magyarok Szovjetunió elleni összecsapása. Felfokozott hangulatban, zsúfolt lelátók előtt ugrott a medencébe a két válogatott.
Nem kímélték egymást a játékosok, a meccs „a Melbourne-i vérfürdő” néven híresült el, amelyen a felrepedt szemöldökű és vérző Zádor Ervin láttán a nézők kis híján meglincselték a szovjeteket, a mérkőzést a rendes játékidő előtt le kellett fújni. A vérben úszó sportoló fotója bejárta a világsajtót. A találkozón a Békéscsabán született kapus, Boros Ottó is önkívületben játszott. Az „Ahol mi győztünk” című könyvben így írtak erről:
„Boros Api, a rendszer hű katonája (rendőre), akit a rezsim a szovjetek mindenek feletti tiszteletére nevelt, tombolt a kapuban…
„Lőjetek!” Teli torokból ordított. „Lőjetek!”
És integetett azzal a hatalmas szárnyszerű karjaival… Az oroszok végképp elvesztették a fonalat. Próbálkoztak, ám Api röhögve borítgatta le sorra a labdákat. Szó szerint röhögve. Integetett, védett – és kikacagta őket.
A csapat pedig csak ment, ment a megszerzett labdákkal… ”
Revánsot vettünk a szovjeteken, 4–0-ra nyertünk. A végső győzelemhez a jugoszláv együttest kellett legyűrni. A bravúr ezúttal is sikerült!
