Tótka Sándor nem akar lemaradni a kisfia első lépéseiről

– Tíz napot tölthetett el gyermekkora színhelyén, Gyomaendrődön – ahol hatalmas szeretettel fogadták – ki tudta magát pihenni? Hiszen még egyéb kötelezettségei is voltak, gondolok itt a békéscsabai Nemzetközi Sporttudományos Konferencián tartott prezentációjára.
– Ritkán járunk haza, nagyon jó volt otthon. Nem nagyon tudtunk a családdal hármasban lenni, de nem is erről szóltak ezek a napok. Mindenesetre nagyon jó visszatérni Békésbe, Gyomaendrődre – válaszolt Tótka Sándor.

– Tartott már hasonló előadást konferencián?
– Egy héttel a békéscsabai eseményt megelőzően egy alapítványnál adtam elő, az jelentette a főpróbát. Hazajönni mindig különleges alkalom, Békésben nem kell külön bemutatnom magam, hiszen mégiscsak egy ismert közeg. Nem is izgultam, a szívemből jött minden, élveztem az előadást. Egyébként azt látom, hogy van arra igény, hogy beszéljünk a siker hátteréről, titkáról. Más az, amikor a tévén keresztül látják a versenyeinket, de arról, hogy mi történik a háttérben, mit kell tennünk ennek érdekében, kevés szó esik.

Tótka Sándor sportolónak, nem celebnek tartja magát

– S ha már szereplés, biztosan sokan és sokszor keresik, hogy vállaljon szerepet különböző műsorokban.
– Sportoló és versenyző vagyok elsősorban és nem celeb. Egyszer talán majd elfogadok egy felkérést, mert az van mindig, de ez nem most lesz.

– Tokióban egyéniben felért a csúcsra, Párizsban pedig kettes hajóban Nádas Bencével egy szépen csillogó ezüstérmet hozott haza. Össze lehet hasonlítani a két eredményt, annak értékét?
– Mindent össze lehet hasonlítani, de Tokióban kétszáz méteren és egyesben versenyeztem és győztem. Most változott a táv, a hajó összetétele, párosban indultam és ötszázon. A váltás azonban azt hiszem, hogy jól sikerült. A tokiói kétszáz egyes fináléban indulók rajtam kívül most csak egy spanyol szerepelt a döntőben, többen abbahagyták, sokaknak pedig nehéz volt átállni kétszázról ötszázra. Egyszóval változtak a körülmények és aki jobban alkalmazkodott, az tudott sikeresebb lenni.

– A négyeshajó szereplése (Nádas Bence, Csizmadia Kolos, Kuli István, Tótka Sándor összeállításban 7. lett ötszáz méteren – a szerző) után hogyan tudták Nádas Bencével összeszedni magukat úgy, hogy másnap nem mindennapi küzdelem végén a második helyen érjenek célba?
– Nehezen, mert négyesben nem erre számítottunk. Az olimpiára való kiutazás előtt is evezünk egyet, gyorsak voltunk, nagyon jónak tűnt a formánk. Az aranyban, de legalábbis a dobogós helyezésben bíztunk, nem volt semmilyen kérdőjel. Aztán hetedikek lettünk, mint Tokióban, igaz ott nem ez volt a fő számunk. Nagy csalódás volt és persze magunkban kerestük a hibát. Aztán már vártuk nagyon kettes hajóban a középfutamot, ami jól sikerült, másodikok lettünk, biztosan lettünk döntősök.

Nem tud rangsorolni a három olimpia között

– Három olimpián járt, a hangulatát, a körülményeket, a színvonalát tekintve a párizsit hová helyezné el?
– Mindegyik más volt, nem tudok sorrendet felállítani. A riói volt az első, amit nagyon megéltem, élveztem a szurkolást. Tokióban tudtam, hogy jó lehetek, és sikerült is megnyernem az olimpiát. Párizsban pedig ismét voltak nézők. Két éremért mentünk, végül egyet, a barátommal, Bencével megszereztünk.

– Az eddigi pályafutása során mindent megnyert, amit csak lehetett, de már elárulta, hogy nincs vége a pályafutásának, Párizs után is folytatja. Mi a célja a következő időszakban?
– Négy év nagyon hosszú idő, sok minden belefér. Itthon nagyon sok a jó kajakos, ha lenne K-6-os, vagy K-8-as hajó, azt is meg tudnánk tölteni és nem lehet kijelenteni, hogy kik fognak bekerülni a csapathajókba. Majd az olimpia előtti világbajnokságot kell figyelni, ami kvalifikál Los Angelesre. Egyébként meg még változhat az olimpiai kvótarendszer, nem tudom, hogy bevezetik-e a világranglistáról való kijutást. Én ennek nagyon örülnék. Erről – ha minden igaz – majd tavasszal döntenek. A vébéken a kvóták nyolcvan százaléka gazdára talál, elképzelések szerint a maradék húsz pedig a világranglistáról kerülne ki.

– Mikor ül újra kajakba?
– Nem tudom, lehet, hogy holnap, vagy holnapután! Azért még szeretném kipiheni magam.

Könyv készülhet a pályafutásáról

– Az augusztusi gyomaendrődi köszöntésen is szóba került, hogy esetleg írna majd egy könyvet a pályafutásáról. Mennyire komoly ez az ötlet?
– Egyre komolyabb. Már beszéltem valakivel, egy szakemberrel, aki mint társíró működne közre egy rólam szóló könyv megírásában. Olvastam a nyolcszoros Grand Slam-tornagyőztes amerikai teniszező, Andre Agassi könyvét, aki egyes szám első személyben mesélt a pályafutásáról. Valahogy ilyen formában szeretném, ha majd elkészülne a könyv. De nem most, a megírását inkább majd Los Angeles utánra tervezném, nem akarom a pályafutásomról szóló történetet „szétbontani”.

– Két éve apuka, a kisfia születésével mennyire változott meg az élete?
– Mindenben. Arra már biztosan nincs időm, hogy sorozatot nézzek, nem is tudom, hogy mikor volt erre utoljára példa. Imádok a kisfiammal lenni. Kiszámoltam, 2024-ben az olimpiára való felkészülés és az olimpia miatt összesen négy hónapot voltam távol a családomtól, ez volt a siker ára. Viszont nem akarok és nem is fogok lemaradni kisfiam első lépéseiről, az első hintába ültetésről. Jól alakul az életem ezen része is.