2007.03.04. 05:25
Örökbe fogadott örökhagyó
Olvasónk örökbe fogadott gyermek volt. Szeretné, ha vagyona házastársára szállna. Külföldön élő örökbe fogadó anyjára nem akar hagyni semmit. Megromlott ugyanis a viszonyuk.
Az örökbe fogadó szülőre és gyermekre ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a vér szerintire. Vagyis az adoptált gyermek ugyanúgy örököl az örökbe fogadó szülőtől. Ha viszont a már felnőtt gyermeknek nincs egyenes ági leszármazottja, törvényes örököse a házastársa. Így szól a Polgári Törvénykönyv. Ha az örökhagyónak házastársa sincsen, szülei örökölnek egyenlő arányban.
Az úrnak tehát nem kell aggódnia: gyermektelen ember lévén törvény szerint a feleségére száll mindene. (Feltéve, ha nem végrendelkezik másképpen. Az ingatlanra szóló holtig tartó haszonélvezet azonban az özvegy jogán így is jár.)
Más a helyzet az ági vagyonnal. A szülő örökli azokat az ingóságokat, illetve ingatlanokat, amelyekhez az örökhagyó általa jutott hozzá – mondja ki a törvény. Ha például édesanyánk vásárolt nekünk egy lakást, halálunk esetén az ingatlan őrá száll vissza. Ilyenkor a házastárs nem örökös, a holtig tartó haszonélvezet viszont az özvegy jogán ekkor is az övé.
Tizenöt évi házasság után a túlélő házastárssal szemben a szokásos ingóságokra ági öröklés címén nem lehet igényt támasztani. A berendezési és felszerelési tárgyak az özvegyre szállnak.
Jogvita esetén a vagyontárgy ági jellegét annak kell bizonyítania, aki arra e címen öröklési igényt támaszt. A fenti példában tehát az örökhagyó külföldön élő édesanyjának.