Sokan félelemből nem mennek táppénzre

A több mint 2400 internetező bevonásával készült kutatásából kiderül, hogy a munkavállalók 57 százaléka soha, harmada pedig maximum egy hétre vett ki betegszabadságot. Minden tizedik válaszadót a táppénz miatti bevételkiesés kényszeríti, hogy ilyenkor is munkába járjon. Betegen legnagyobb arányban a nők dolgoznak, náluk ez az arány 51, míg a férfiaknál csupán 37 százalék. A megelőzésnél nagyon eltérőek az adatok: a munkavállalók fele úgy gondolja, hogy a munkáltató fokozottan odafigyel erre télen, mégis csak 15 százalékuk küldi haza a beteg dolgozókat.

A válaszadók fele szerint kifejezetten gyakran fordul elő, hogy betegen kell bejárniuk a munkahelyükre. Amikor azonban a munkatársakról van szó, közel ugyanennyi, 43 százalék nem örül a beteg kolléga jelenlétének és inkább otthon tartaná. Leginkább a felső- és középvezetőkre igaz ez a kettősség, hiszen több mint a felük rendszeresen jár ilyenkor is dolgozni, de 58 százalékuk helyteleníti, ha egy munkavállaló teszi ugyanezt.
Annak ellenére, hogy a döntéshozók nem szeretnék, hogy a beosztottjaik betegen dolgozzanak, a munkavállalók állítása szerint negyedüknél nem megoldható a helyettesítés. Egy betegszabadság miatt a fizikai munkát végzők féltik leginkább (49%) az állásukat, míg a vezetőknél ez a szám csak 9 százalék.

A megkérdezettek negyede úgy véli, nincs szüksége betegszabadságra, mert akkor is képes ellátni a munkáját, ha nem teljesen egészséges. A közép- és felsővezetők 16 százaléka akkor sem adná át a feladatait, ha erre lenne lehetősége, mert nem bízik meg másban. A kutatás azt is feltárta, hogy a nők sokkal kevésbé gondolják, hogy lenne helyettesük (31%), mint a férfiak (22%).

Néhány szerencsésebb munkavállaló távmunkában otthonról is tud dolgozni, ezt azonban csak a válaszadók 27 százaléka látja lehetőségnek. A megkérdezettek 77 százaléka teljes mértékben a munkavégzés helyéhez van kötve. Leginkább a közép- és felsővezetők mobilak, 50 százalékuk állította, hogy feladatait az irodán kívül is el tudja látni.
A lapunknak név nélkül nyilatkozó Békés megyei orvosok elmondták, hogy a táppénzzel kapcsolatban lassan évtizedek óta kétfajta végletesség jellemzi az embereket. Egy részük, akkor is dolgozna, hogy ha beteg. Másik részük viszont szinte keresi a lehetőségét, hogy táppénzre menjen. Ezekben a viselkedési módokban nem történt alapvető változás az elmúlt időszakban sem.

Az is kétségtelen tény ugyanakkor, hogy akad néhány, elsősorban kis- és középvállalkozás, amely kizsigereli a munkavállalókat, s náluk valóban rossz pontnak számít, ha valaki megbetegszik, nem is veszik jó néven a táppénzt.

A szakszervezet szerint elkeserítőbb a helyzet
– Meg tudom erősíteni a felmérésében foglaltakat, bár a kép sajnos több tekintetben még árnyaltabb – nyilatkozta lapunknak Leszkó Andrea. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) Békés megyei képviseletvezetője elmondta, még a leírtaknál is elkeserítőbb a helyzet. Leginkább az alacsonyabb beosztásban dolgozókra jellemző, hogy betegen is dolgoznak, hiszen féltik a munkájukat, a megélhetésüket. Fontos tényezőnek számít az is, hogy sokaknak, a minimálbér és a garantált létminimum közelében keresők számára az a 4-5 ezer forint is rengeteget jelent, amivel kevesebbet kapnának, hogy ha táppénzen vannak.

A szakszervezeti vezető kérdésünkre kitért arra is, hogy általában a középvezetők engedik el nehezebben az alkalmazottakat, míg a felsővezetők nem egyszer haza is küldik a beteg beosztottakat. Több munkahelyen a középvezetőkre ugyanis nagyobb súly nehezedik, hiszen nekik kell gondoskodniuk a kieső ember pótlásáról, s a szűk létszámok miatt akár pihenőidőn lévő munkatársat kell behívni. Talán ezért is szigorúbbak néha a kelleténél.