Egytálétel

Ízíkkel fűtötte nagyanyám Kondoroson a kemencét, főtt a szárma, sült a kleba meg a kapusznyika. Ha éhes az ember, hamar megtanul szlovákul, de akkoriban még jobban járt, ha tudott tótul. Miután a tengerit letörtük, a csöveket begóréztuk, megmaradt a szára, levele. Megette a tehén abrakként, ami viszont nem kellett neki, abból lett a száraz kukoricaszár, vagyis az ízík. Gyerekként hordtam be a színből a kemencéhez, természetesen nyáron, hogy jobban szúrjon, csípjen.

Nagyanyám és a kemence ugyanakkor meghálálta munkálkodásomat. Miután jól befűtött a nagyi ízíkkel, betette cserépedényben a szármát, vagyis a töltött káposztát, mellé sülni a maga dagasztotta klebát, vagyis kenyeret, együtt a kapusznyikával, azaz a káposztás lepénnyel. Nagyjából hasonló finomságokat sütnek-főznek a csabai Téglában kemencében, a népi, hagyományos ételek táborában Fodor Mihály mesterszakács vezérletével. Nagy szerencséjük a táborozóknak, hogy mielőtt szerdán elkészült a füstölt csülkös bableves, el kellett jönnöm egy másik esemény miatt. Így viszont biztos, hogy jóllaktak.

Jóleső érzés volt, ahogy Fodor Misi beszélt a táborról. Kicsik és nagyok, kezdők és haladók egyaránt többet akarnak tudni a népi, hagyományos étkekről. Főként az egytálételekről, amiknek megvan a maguk varázsa. Belekerülnek az éppen aktuális húsok szezonális kerti javainkkal, kézműves cserépedényben, lehetőleg kemencében. Szerintem ezek után mindenkit jobban érdekelnek az ízek, mint hogy ki hozta az ízíket.