Lélektan

Apám mondogatta egy-egy igazi, téli, parasztos reggeli után: táplálni kell a testet, hogy a lélek ki ne szálljon belőle. A kolbászt, a friss tepertőt és az abált szalonnát elnézve erre nála a léleknek esélye sem volt. Mostanában viszont annyi élelmiszernél emlegetik a lélektani határt, hogy egyre nehezebb és drágább lehet táplálni a testet.

Legutóbb egymás után olvastam, hogy a sütemények darabjánál és a kenyér kilójánál is átléphetjük a bűvös, ezer forintos határt. Szerintem ez csak a nagy átlagra igaz, mert eddig is számos helyen ezer forint felett volt Békésben számos süti- és tortaszelet vagy valamiben különleges, reformétkezéshez szolgáló kenyér.

A sütemények nem magamról, hanem a lányomról jutottak eszembe, aki listázza, hogy hol, mennyibe kerül ugyanaz a finomság. Nagyok az eltérések, és nem mindig a drágább a jobb, a minőségibb. Mivel ma András napja van, és elkezdődnek a hagyományok szerint Csabán a disznótorok, az már engem jobban foglalkoztat, milyen lélektani határ jöhet a különféle disznótoros termékeknél. Sokakhoz hasonlóan már mi sem vágunk, mert ez csak akkor érné meg, ha a hízó legtöbb alkatrészét felhasználnánk.

Ettől függetlenül, bizonyára tudom majd úgy táplálni a testem, hogy ne szálljon ki belőle a lélek. Egyelőre jól körül van bástyázva, és jelentős fogyás a disznótoros szezonban sem várható. A lélektani határokkal meg azért kár foglalkozni, mert hamar jöhet a most aktuális helyett egy újabb. Csak annyit mondhatok annak, aki nagyon megemeli az árat, hogy lelke rajta.