Lángos, kolbász

Jelentem, nő a fű. Elsőre találtam ugyanis lángost csütörtökön hajnalban, reggel – mindenki döntse el, hogy a fél hét most minek számít –, pedig nem is kerestem. Az egyik nagyboltba mentem vásárolni Csabán, a Lencsésin, még sötét volt, esett az eső. A lángosos azonban már világított, és a rácsot is felhúzták a vevők előtt. És hogy miért írtam, hogy nő a fű? Mert azt mondják, január első hetében a fű se nő, vagyis csak éledeznek a jó népek.

Ennek kapcsán írta valaki, hogy hét lángossütőt járt végig Békéscsabán, és mindegyiket zárva találta. Akadt, aki azt üzente neki az interneten, hogy ennyi idő alatt már dagaszthatott volna lángostésztát, és meg is kelt volna. Egyébként pedig a lángossütőkre is ráfér egy kis pihenés. Bár tavaly hungarikum lett a lángos, ez nem azt jelenti, hogy már január elején mindenki ezért a finomságért lohol.

Ha már láng(os), velünk van januárban a lángolt kolbász is. Jellemzően a karácsony előtt készített vastagok még a füstön, a vékonyakat fogyasztjuk. A január nagyüzem lesz a disznótoroknál Békésben, kondorosi barátom hívott is, hogy jövő szombaton vág. Egy több mint hárommázsás jószág esik el a mi örömünkre, de az még rejtély, hogy mit kell majd dolgoznom. Bár egy hárommázsás sertésnél szerintem egész napra jut meló mindenkinek.

Ja, és a csabai meg a gyulai kolbász is hungarikum, miként a lángos. Néha még meg is töltik ezekkel a kelt tésztát. Nálam a lángos sós, fokhagymás, sajtos és tejfölös. A kolbász pedig sok.