Egy ötvenes

Lábujjhegyen járok a sörös és ásványvizes palackok közelében. Egyre nagyobb a veszélye, hogy 50 forintot bukok, ha valamelyikre rálépek. Vármegyénk több boltjában ugyanis ott vannak már a visszaváltást szolgáló göngyölegautomaták. Nem az ásványvizet vagy a sört, hanem a csomagolását kell visszavinni, hogy ne járjunk pórul.

Egy ötvenessel kerül többe egyre több palackos termék, és „sasolni”, vagyis nagyon figyelni kell a csomagolást, hogy ott van-e rajta a visszaváltási jel vagy sem. Közben arra is kell ügyelni, nehogy régi újságokat fogjunk a kezünkbe. Utánanéztem, az egyik legrégebbi cikket én írtam a Hírlapba a Tapossa laposra! kampány kapcsán, hogy a műanyag palackokat tapossuk laposra, mert így kisebb az ökológiai lábnyomunk.

Most viszont más módon tehetünk a Földünkért, ami egy áldott világ. Vissza kell váltani a sörösdobozokat meg az ásványvizes palackokat. Egy a lényeg, ne tapossuk laposra, mert akkor nem veszi be az automata. Egy ötvenessel fizetünk többet az adott termékért, de ha visszaváltjuk az automata által a tiszta, gyűrődésmentes göngyöleget, visszakapjuk az ötvenest.

Mondom az asszonynak, mennyi ötvenesünk lesz majd, ha óvatosan járunk itthon. Arra egy nagybevásárlásnál nemigen figyel az ember, hogy egy ötvenessel drágább a víz vagy a sör, de a visszaváltás, az maga a csoda. Gazdagabbnak érezzük magunkat. És ha már így van, abból csak vesz az ember egy ásványvizet vagy egy sört, és a visszaváltáskor megint kap egy-egy ötvenest. Na, erre mondja valaki, hogy nincs jól kitalálva ez a világ.