Okos döntés

Most légy okos, Domokos, mondtam magamban, amikor ott álltam a csabai piac vásárcsarnokának a közepén. Balról stand, jobbról stand, mindenhol árulják, amit az asszony felírt. Nem, nem kolbászt – mert arra az orrom alapján is rátalálnék –, hanem paprikát, paradicsomot, retket, újhagymát. És nézzem meg, mennyivel ment lejjebb az újkrumpli. Bevallom, azt sem tudtam, hogy feljebb volt.

Hazai szamócát is vennem kellett volna, de azt megoldottam az út szélén, hiszen már kint vannak az őstermelők portékájukkal több helyen is Csabán. Közben arra gondoltam, ha ilyen nyárias az idő, el se kell ültetni a görögdinnyét, és már szedhetjük. No, de hátrább az agarakkal, a kutya még meg sem ette a telet. Hófúvásra minden bizonnyal nem kell számítanunk, de mínuszok hajnalonként még lehetnek. A kajszibarackok is előbb virágoztak, mint kellett volna, el is vitte egy részüket az idő.

No, de vissza a csabai piacra. Az árus mondja, hogy a kaliforniai paprika már magyar, a narancs egyiptomi, a görögdinnye szenegáli, a szőlő dél-afrikai. Szóval, itt a csabai piacon az egész világ. És ekkor jön újra, hogy most légy okos, Domokos. Miként magyarázom el az asszonynak, hogy azért nem vettem magyar kaliforniai paprikát, mert csak most indul a szezonja, és igen drága.

Maradtam az egyiptomi narancsnál, mert ez kell a nejem aktuális fogyókúrájához. Meg vettem egy kis „ekvádori” banánt. A végén viszont csak a hentesnél kötöttem ki. Kikötöttem neki, legalább két kiló legyen az oldalas. Porcos vagy csontos? Teljesen mindegy, csak ne szenegáli legyen.