Kutya, kocsma

Ismerősöm írta egy közösségi oldalon, hogy kiküldték egy csabai sörözőből, mert bevitte magával a kutyáját, egy vizslát. A pultos állítólag arra hivatkozott, zavarja a szaglását a kutya jelenléte. Az eset a hozzászólásokat végigolvasva nagy port vert fel, pro és kontra.

Ha kutya lennék, szerintem nem a kocsmába vágynék, de szomjas típusú férfiember vagyok, így elő-előfordulok italmérő helyen. Még kutyával is, mert így könnyebb. Az asszony kezdetben meg is lepődött, mennyire szívesen viszem sétálni Picúrt. Amíg le nem buktam, meg is dicsért, milyen sokat voltam vele a szabad levegőn. Pedig csak a kocsmáig mentünk, és vissza, de az idő valóban eltelt. Nekem a haverokkal, a kutyának a nézelődéssel. Annyira tetszett Picúr, hogy még fizettek is a haverok. Nem neki, hanem nekem.

A pultost nem zavarta kutya, és másokat sem. Egyébként pedig máskor, más jött kutyával, őt is jobban elengedték így, mintha azt mondta volna, megy sörözni a barátaival. Ugyanakkor azt is megértem, ha valaki irtózik az ebektől, vagy egyszerűen csak az a véleménye, hogy a kutyának nem a kocsmában a helye. Csak annyit, az asszony szerint nekem sem.

Sokáig ellenálltam, hogy a kutya bejöjjön a lakásba, mert Kondoroson úgy tanultam, hogy a kutyának kint a helye. Azóta nagyot fordult a világ, a lányom kívánságának nem tudtam ellenállni, Picúr bent tölti a legtöbb idejét, ott is alszik. Nagyobb kiváltságai vannak, mint nekem, de a kocsmában még én vagyok az úr. Főleg, ha fizetek.