Sanyi halála

Egy kakas elvesztése talán még senkit nem viselt meg így. Sanyi, Békéscsaba közkakasa elhunyt. Marad a fája a csabai Munkácsy téren, és egy kis emlékmű, hogy emlékezzünk rá. Tegnap ott jártam a fájánál, és Bodrogközy Rita énekesnővel idéztük fel Sanyi legjobb, legszebb pillanatait.

Az emberek alapvetően jók, ez a legnagyobb hozománya számomra a Sanyi-történetnek. A Munkácsy tér környezetében élők, aztán a város más részén lakók, majd a Békés vármegyeiek, később az ország számos, távoli pontján lakók lettek Sanyi-rajongók. Pedig a csabai piacról több éve megszökött kakas csak lakóhelyet keresett akkor magának.

Rajongói, úgymond barátai, végigkísérték sorsát, egészen a végkifejletig. A Munkácsy téri hajléktalanok által okozott bántalmazások, rugdosások, a gyerekek általi dobálások megviselték Sanyi testét és lelkét is. Mert a kakas közösségi oldalán sokan írták azt, Sanyinak lelke van. Többen azért mentek rosszkedvükben Sanyihoz, hogy kukorékolásával vagy csak pusztán a jelenlétével egy kicsit felvidítsa őket.

Sanyi most elment. Sokan siratják, gyászolják, mert szinte a hozzátartozójuknak tartották. A Munkácsy téri fája közelében a napokban egy kis emlékművet is avattak neki. Szerintem mindenki tudta, Sanyi ide már nem tér vissza.

Nekrológot emberekről szoktak írni, nem kakasokról. Én inkább úgy fogalmaznék, annak az életét, mindennapjait, a találkozásainkat idézzük fel, akit szeretünk. Jobb nem jut az eszembe: Sanyi ilyen volt.