Visszaszámlálás

Nálunk már megkezdődött a visszaszámlálás, a lányaim vágják a centit a nyári szünethez közeledve. Bizony, már csupán egy hónapot kell várni a kedvenc időszakukra. Néhány napja már tervezzük és szervezzük a táborokat nekik, és már jó néhány hete annak, hogy a család összeült megvitatni ki-hogyan dolgozik a nyáron a felnőttek közül, és ki-mikor tud rájuk vigyázni, amikor épp nem táboroznak.

Azt hinné az ember, hogy a nyári időszak könnyebb a gyerekek szempontjából a szülőknek, de épp ellenkezőleg: hihetetlen logisztikát igényel ez az alig két és fél hónap, ráadásul az egész családtól. Persze, amikor nagyobbak lesznek, és maradhatnak otthon egyedül, nem lesz már szükség a fejtörésre, de most egy 8 és egy 11 évessel még bőven logisztikázni kell. Könnyítést jelentenek a fent említett táborok, de egész nyárra több okból sem jelentenek megoldást, így egyelőre marad a szabadság, a nagyszülők és a keresztszülők.

De visszatérve a gyerekekre, nekik bizony önfeledt időszak indul június végén, amit jellemzően már januártól repesve várnak. Az első napok-hetek pedig egy csepp unatkozást sem hoznak a nagy vakációban. Elérkezik ugyanis a pihenés és az élményszerzés ideje. Majd ahogy telnek a hetek, a szabadidő úgy tűnik egyre hosszabbnak, és bizony megjelennek az unatkozás jelei is. Augusztus végére pedig már rendszerint alig várják az iskolát, főleg a tanszervásárlás idején. De az a csoda is három napig tart majd, és kevés közösségben töltött idő után újra nyarat akarnak. De emlékeim szerint, ez a körforgás anno nálunk is pont ugyanilyen volt...