Türelem

A közlekedés megunhatatlan téma. De sajnos nem a jó értelemben. A minap pedig megint olyan szituációval találkoztam a reggeli csúcsforgalomban, amit ha mástól hallok, talán el sem hiszem.

Több forgalmas útszakasz is van nálunk Gyulán, a reggeli órákban, az egyik ilyen – főleg piaci, és pláne esős piaci napon – a Rákóczi Ferenc utca. Néhány háznál pedig pont felújítás van, így munkagépek jönnek-mennek a személyautókon túl. Így történt ez a minap is, reggel fél 8 körül, amikor épp egy konténert rakott le az egyik épületnél egy teherautó. Mi autósok megálltunk, és türelmesen kivártuk az alig pár perces folyamatot, illetve azt, hogy az utat jórészt elfoglaló teherautó nyugodtan kiforduljon, és elhajtson, majd mindenki menjen tovább a dolgára. 

Csak az volt a baj, hogy a másik oldalról érkező két nagyon siető autós anyuka nem gondolkozott hozzánk hasonlóan. Amíg mi szépen vártuk a teherautós manőver végét, ők egy óvatlan pillanatban, amikor épp felszabadult az úton annyi hely, amiről úgy gondolták, átférnek, elindultak. A hátuk mögött autósor, oldalt teherautó, velük szemben a mi autósorunk, ráadásként a túloldalt parkoló autók álltak. Mondanom sem kell, szép kis bonyodalom lett a dologból, és a centizgetve, idegesen elhaladásuk jóval több időbe telt, mintha ők is nyugodtan megvárták volna a teherautó elhaladását. Mi pedig csak fogtuk a fejünket, és lestük, melyikünk autóját, melyik türelmetlen hölgy húzza meg oldalról.

Szerencsére végül csak a várakozási idő lett hosszabb, és a károkozás elmaradt. De az élmény egész biztosan sokáig bennünk marad. A kérdés pedig azóta is szüntelen bennem: miért nem lehet egy kicsit türelmesebbnek és megfontoltabbnak lenni az utakon?

"Attól, hogy valahová erőltetve rohanunk valahová, még nem biztos, hogy hamarabb odaérünk"