Gyermek

A legszebb dolog az életben szülőnek lenni. Jómagam immár lassan háromszoros édesanya lehetek, amiért nem győzök elég hálás lenni. Persze nehézségek vannak, ráadásul a baj mindig csőstül jön. Egyszerre lesznek betegek, egyszerre van programjuk, különböző helyeken, és egyszerre lesz szükségük valamire. Vannak viták, szomorkodás és nagy sírások is, ha éppen nem egyezik a vélemény, de a szép pillanatok mindent elfeledtetnek. Felülmúlhatatlan például az, amikor az anya az édesen alvó gyermekét csodálhatja, még akkor is, ha az már nagyobbacska. Hasonló érzés együtt örülni a gyermek sikerének, legyen az egy ötös matekból, amire olyan sokat készült, egy iskolai versenyen elért dobogós helyezés, vagy csupán az első, teljesen önálló hajmosás.

A gyermek tehát kincs, és öröm. Ezért sem mindegy, hogy mennyire és hogyan vigyázunk rá. És valljuk be, manapság, az elvárások és az online világban egyre nehezebb hatékonyan vigyázni és jól nevelni. Ha adunk a kezébe digitális eszközt, az a baj, ha nem adunk, akkor meg az. A sok teendőben pedig minden nap kimerül gyermek és felnőtt is, amiből következik a türelmetlenség és a feszültség egymás irányába. 

Az arany középutat tehát mind kommunikációban, mind pedig engedékenységben roppant nehéz megtalálni. A lényeg csupán annyi lenne, hogy akármennyi dolgunk is van, a gyermekünkre mindig szakítsunk minőségi időt. Ha az csak napi fél-egy óra is, de tartalmas, és valóban odafigyelünk rá, már nyert ügyünk van. Mert a gyermekünket egyszer látjuk felnőni. Ezt ne szalasszuk el megélni.