Bundáskenyér

Már csak másodfokú a hőségriasztás. Szóval, lassan fázunk, jöhet a bundáskenyér, de még csak kis bundával. Töltve viszont sajttal és kolbásszal. Így ette kedvenc kondorosi asztalosom is, amikor eljött Csabára küszöböt csinálni. Velem pacsi, az asszonnyal puszi, nem iszik, mert autóval van, de egy kis töltött bundáskenyér jöhet. Meghallgattuk néhány új viccét, lassan már az is annak számított, hogy eljött.

Szerszámait a kocsiban hagyta, azt mondta, első a felmérés. A zsebéből előkapott egy fém mérőszalagot, megkért, hogy írjam le a méreteket. Egyszemélyes volt a mérőszalag, valahova beakasztotta a kampóját, és már diktálta is a számokat a faanyagszükségletről. Aztán ránézett az órájára, és azt mondta, másnap, vacsoraidőben visszatér.

Ahogy most olvastam, mennyibe került négy töltött bundáskenyér a Balatonon, egy tihanyi vendéglátóhelyen, rájöttem, legalább olyan jó ára van, mint egy remek asztalosnak. Négy bundáskenyérért a vendégek 17 ezer forintot fizettek, erre mondják, még szerencse, hogy lehetett kapni. A három jegeskávéért a 11 ezer forint teljesen reális, hiszen akkor még harmadfokú hőségriasztás volt, és 40 fokban biztosan munkás a kávéba a jeget előállítani.  

Kondorosi asztalos barátom másnap még jött, megette az újabb töltött bundáskenyereket, valamit megint méregetett. Elmondott pár legújabb viccet, én meg már bármennyit fizettem volna, ha távozik. Máig megvan a küszöb, amihez aztán hozzá sem nyúlt. Majdnem átbukunk rajta, de tudjuk, hová kell lépni. Abba a tihanyi vendéglőbe biztosan nem, ahol aranyáron adják a bundáskenyeret.