Tiktak

A mai átlagember ébredés után azonnal az okostelefonjához nyúl. (Néhányan talán kávét főznek előbb.) Reggelizés közben sem szakadnak el a készüléktől, mit sem törődve azzal, hogy elvonják a lépüktől, a gyomruktól a többletenergiát. A mobil újra előkerül a buszon, az orvosi váróban, a bolti sorban. Átlagosan naponta körülbelül két órán keresztül tapadunk a képernyőre, ami önmagában is nyomasztó. Még nyomasztóbb szembesülni azzal, mennyi közlekedési baleset történik a telefon-használat miatt. Legutóbb egy 16 éves fiatal értelmetlen halála borzolta fel a kedélyeket. A tini épp a mobilját nyomkodta, zenét hallgatott, amikor egy labirintkorláttal ellátott vasúti átjáróban igyekezett átkelni. Elcsapta a vonat.

A Kresz már „ezer éve” tiltja (szabályozza) a volán mögött ülők kütyühasználatát. Állítólag hatszor nagyobb az esély balesetre a sofőr telefonhasználata miatt, mint az ittas vezetés okán – ezzel természetesen nem az alkoholfogyasztást szeretném elbagatellizálni. A végeláthatatlan érintőképernyőzés a kerékpárosokra, gördeszkásokra, rolleresekre, gyalogosokra nézve is veszélyes. Kritikus helyzetbe sodorhatják (nem csak) magukat, ha menet közben elvonják, megosztják a figyelmüket. Kétségtelen, a mobil lehet áldás, meg átok. Sokunk életét uralja, s a kérdés már nem az, hogy miért, hanem, hogy mennyit ér meg? Mennyit adunk egy ropogós hírért, egy új zenéért, egy gyors navigációért, egy röpke üzenetváltásért? Mindent? Vagy semmit?