Összeragasztható tükördarabok

Nincs mit szépíteni: sok a függő ma Magyarországon. Főként az alkohol okoz gondot, de a drog, a gyógyszer is. Az ellátórendszer szakemberei azt mondják, csak a jéghegy csúcsával találkoznak. Akik még a szenvedélybetegeknél is láthatatlanabbak, azok a gyerekeik. Közülük néhányan most egy különleges nyári tábor résztvevői Békéscsabán. Olyan gyerekek ők, akik korán megtanulták, hogy nem lehet beszélni az otthoni problémákról, ennek folyományaként saját érzéseikről sem. Az Életreváltók Alapítvány meseterápiás és művészetterápiás eszközök segítségével mutatja meg, hogy igenis ki lehet mondani az érzéseket, hisz' validak, van, aki meghallgat, van, aki kezet nyújt. A szakemberek mellett különleges, hétköznapi segítők is akadnak: gyógyulófélben lévő szenvedélybetegek, akik elmesélik a saját élettörténetüket, és őszintén válaszolnak a feltett kérdésekre. 

A szervezők – akik az én szememben valóságos angyalok – leszögezték, a családok működését a táborból bizony nem tudjuk megváltoztatni, ám nagyon büszkék mindegyikre, mert kinyitottak egy fontos kaput. Elengedték a gyerekeiket, ami annak a bizonyítéka, hogy fejlődni vágynak. Pénteken hivatalosak a táborzáró kiállításra; ahol az övéik keze közt formálódott agyagtárgyakat, montázsokat, rajzokat láthatják. A gyerekek egész nap a nagy találkozásra hangolódnak majd, meg is vendégelik a szüleiket. Aztán hazaviszik az összerakott kincseket, mozaik- (tükör?) darabokat. Meg a szívüket is...

"Elengedték a gyerekeiket, mert fejlődni vágynak."