Heni

Ónodi Henrietta 1992-ben hódította meg Barcelonát és a szívünket: olimpiai arany- és ezüstéremmel tért haza Katalónia fővárosából. Már kislányként birtokolta a felnőttmezőny tudását, mozdulatai kirajzolták a torna minden szépségét. Hozta a dicsőséget, melengette minden magyar lelkét.

A kislány hamar felnőtt; édesapja halála után az Egyesült Államokban lelt új otthonra. Családot alapított, kevésszer hallhattunk róla. Bár ne jöttek volna szomorú hírek! A legendát súlyos szívinfarktus miatt többször újra kellett éleszteni, kómában volt, válságos állapotban. Akik gyermekként ismerték, azt mondják, mindig átlagon felül bírta a nyomást, kitartó volt és motivált. Úgy érzem, most is az. Elszántan küzd az életéért, és ebben a küzdelemben egy kicsit mi is segíthetünk neki. Ki fohásszal, ki anyagi támogatással. Az oxigénhiány miatt felépülése rögösnek, hosszúnak ígérkezik.

A tengerentúlon a mienktől eltérő az egészségügyi rendszer, másrészt családja, nővére a legjobb helyen szeretné tudni őt. Kívánom, hogy épüljön fel teljesen, látogasson el haza, lássa még, érezze a szeretetünket. Álljanak többen ügye mellé, ahogy Kondoros, Békéscsaba tette, a két város, ahonnan Heni elindult az álmai felé. 

Vele voltunk a sikereiben, legyünk vele a nehézségeiben is! Legyünk a kislánnyal, aki mindenkinél többet edzett, aki szorgalmával, tehetségével, eredményeivel halhatatlan lett. Legyünk az édesanyával, aki gyerekeiért élt, és élni szeretne.