Szíverősítők

Szuper csoportra bukkantam a közösségi oldalon. Nincs méltatlankodás, névtelenség, bántó komment, sem sárdobálás. A tagok jó értelemben megszállottak; kézzel készített holmikat "hagynak el" az ország legkülönbözőbb szegleteiben. Játszótér, áruház, busz, benzinkút, lottózó, park, orvosi rendelő, kórházi folyosó is rejtett már meglepetést. Volt olyan, aki az onkológián találta meg a gyönyörűen megfestett kavicsot, más a gyermekszemészeten a horgolt szívet. Az áruházi dolgozók a műszak lejártakor felejtették el fáradtságukat, mert egy gyöngyből fűzött fényes karkötő "pottyant az ölükbe". Egy férfi azt írta, egykedvűen indult melózni hajnalban, amikor meglátta szélvédőjén a kincset. A barátságos figurát, amit az orvosok a rendelőjüknél találtak meg, azonnal tovább adták kis betegüknek. Egy ötvenes éveiben járó asszony is pont olyan önfeledten örült, mint ez a kissrác, amikor a benzinkúton egy kulcstartóra bukkant. Kiderült, hogy egy kislány volt az "elkövető", az önzetlen alkotó. 

A csoport ötletgazdája nemrég összesítést szeretett volna készíteni arról, pontosan mennyi visszajelzés érkezett eddig, hányan hagytak el szívből jövő, kézzel varrott, horgolt, festett, fűzött holmikat. Másfél hónap leforgása alatt viszont olyan tetemes mennyiségű apróság lelt gazdára, hogy fel kellett adnia tervét. Megdőlt az az elmélete is, hogy a random kedvességek legalább két embernek ragyogják be a napját. Sokkal többnek. Egyre többnek. Igaz?