Terhes lett, ezért fojtotta meg szeretőjét a sarkadi férfi

1973. május 30-án a sarkadi MSE sportpályája kerítésének közelében sétált két diák. Ők találtak rá egy halott nőre a fűben, aki a hasán feküdt, arccal lefelé, fején takaróval – idézte fel az 50 évvel ezelőtt történteket cikkében az Origo.

Mivel nem sokkal korábban jelentették a 40 éves T. Imréné eltűnést a helyi körzeti megbízottnak, a rendőrök gyanították, hogy ő lehet az áldozat, és a gyanújuk be is igazolódott. A helyszíni szemlebizottság tagjai ugyanis megtalálták a tetthely közelében az áldozat ridiküljét az irataival együtt. Már a helyszínen látszott, hogy T.-né gyilkosság áldozata, és az is, hogy megfojtották. Az igazságügyi orvosszakértő is arra a következtetésre jutott a boncolás során, hogy a halálát fulladás okozta.

A nyomozás során a holttest mellett talált szalvétadarabkától az áldozat otthonának legkisebb zugáig mindent átkutattak. Így bukkantak rá egy naplóra, amit T.-né írt. Ebben elég gyakran szerepelt egy Károly nevű férfi, akiről az is kiderült a bejegyzések alapján, hogy a férjezett asszony szeretője volt. Bár sok férfi kapcsolatról beszéltek a nyomozóknak az áldozat ismerősei, ilyen nevűt nem ismert senki. Arra, hogy ki lehet az, akiről írt, úgy jöttek rá, hogy a neve mellett állt egy dátum: október 27., a születésnapja. Egyetlen Károlyt találtak a községben, aki ezen a napon született és ismerte az asszonyt.

A 32 éves U. Károly és T.-né egy munkahelyen dolgozott. Amikor a nős férfit kihallgatták, azt állította, hogy semmilyen kapcsolata nem volt az asszonnyal, és még alibit is igazolt magának a gyilkosság idejére. Ennek ellenére nem sokkal később letartóztatták. Az alibije hamar megdőlt, de csak akkor tudták – ahogy a rendőrök mondják – „a helyszínre tenni”, amikor az igazságügyi kémiai szakértők szakvéleményét megkapták. A helyszíni szemlén rögzített nyomok vizsgálata alapján az áldozat testén és a gyilkos ruháján is voltak a fűmaradványok, ahogy tört paprika és bors is.

Minden jel arra utalt, hogy ő volt a gyilkos, és U. az elfogása után 35 nappal, 1973. július 14-én beismerő vallomást tett – idézett az Origo a cikkében a Magyar Rendőr 1973. szeptember 13-án megjelent számából. A férfi azt mondta, azért titkolták a viszonyukat a végsőkig, mert mindketten házasok voltak. Elmondta, hogy lefeküdt az asszonnyal a gyilkosság előtt, aki aztán olyat mondott, ami miatt „meg kellett ölnie”.

A bűnügyet 1973. október 31-én tárgyalta a Gyulai Megyei Bíróság – írta november 3-ai számában a Békés Megyei Népújság, amely részletes tudósítást közölt a tárgyalásról. Az akkor 33 éves vádlott megtörten állt a bíróság elé, hangját is néha alig lehetett hallani.

A bíró kérdésére U. elmondta, hogy T.-néval három éve került közelebbi kapcsolatba, de a viszonyt titkolták, mert mindketten házasok voltak. A férfi a feleségét május 27-én vitte be a kórházba, mert veszélyeztetett terhes volt. Május 29-én pedig – miután megbeszélték munkahelyükön, a kendergyárban a randevút – este fél 9-kor találkozott a szokott helyen, a futballpályánál.

T.-né a plédet és a takarót a fűre terítette. Amikor a nő azt mondta, hogy terhes lett, és hogy a kapcsolatukról a felesége is tudomást szerez majd, U. ideges lett. Attól tartott, hogy megbomlik a családi életük. Ezért a férfi megütötte a nőt, amitől hanyatt esett. A nő kiabálni akart, és erre a férfi – attól tartva, hogy meghallják – a terítő egy darabját a szeretője szájába nyomta, a másik kezével pedig a torkát szorította meg. Bár a nő egyszer csak mozdulatlanná vált, a férfi nem gondolt arra, hogy meghalt, azt hitte, csak elájult. Ennek ellenére mégis borsot és paprikát szórt el a helyszínen, hogy a rendőrkutyát elterelje a nyomról.

A bíróságon emberölésben találták bűnösnek a vádlottat, és első fokon U. Károlyt tíz év szabadságvesztésre ítélték. Enyhítő körülményként értékelték, hogy büntetlen előéletű, azt, hogy beismerő vallomást tett, hogy megbánta tettét, valamint, hogy két gyermek eltartásáról kellett gondoskodnia.